Varga József szolnoki könyv- és papírkereskedő minden bizonnyal 1913-ban jelentette meg ezt a „keretezett” képeslapját viszonylag nagyobb mennyiségben, avagy később több kiadásban. Az biztos, hogy két évvel az első megjelentetés után még forgalomban volt, hiszen egy bizonyos Hugo 1915. október 3-án adta postára Szolnokon, hogy az akkor még Budweis-nek nevezett – ma České Budějovice – városban élő Kathi Knapp-nak hírt adjon magáról. Csak feltételezem, hogy az első világháborúban, a K. und K. hadseregben szolgáló, és a keleti frontra tartó, avagy onnan már hazafelé jövő katona lehetett Hugo, aki egy hosszabb-rövidebb ideig tartó szolnoki várakozást használhatott ki a gyors képeslapírásra. Bár, ha arra gondolok, hogy a ceruzával írt szöveg aljára odatette, „Szolnok Madarsko”, akkor lehet, hogy inkább hosszabb ideig tartózkodott a városban, esetleg valamelyik hadikórház „vendégszeretetét élvezve”.

Az anziksz fotós oldala számomra azért rendkívül érdekes, mert egy viszonylag jó minőségű képet őriz a Baross utca elejéről. A fotó jobb oldalán látható négy épületből három ma is ott áll a Baross utca 2-8. közötti telkeken, az előttük lévő – és a képen is látható – területet pedig 1-es parkolóként tartják számon a szolnokiak. A távolban, a Szapáry utca sarkán még jóval a Nerfeld-palota építése előtti földszintes házak tűnnek fel, a felvétel jobb szélén pedig a Sütő utca kezdődik. A bal oldalon sorakozó lombosabb fák mögötti házak pedig a Baross utcának azok az épületei, amelyeket majd e fotó készítése után hatvan évvel, a 4-es főút szélesítése miatt bontanak le.

A jobb oldali házsor előtti fák mérete, illetve a 8-as számú ház – ma Erste Bank – előtti kőrakás miatt azt gondolom, hogy nem sokkal a fotózás előtt készülhetett el valamelyik ház, avagy újították fel a homlokzatát. A jelenleg bankként funkcionáló, a rendszerváltás előtt a Gelka üzleteként ismert épületet nagyjából harminc éve úgy „renoválták”, hogy lényegében csak a Baross utcai homlokzata maradt meg, és eltűnt például a Sütő utcai sarokhoz közeli pincelejárat. Ugyanakkor az épület főbejárata a helyén maradt, és az ablakok kiosztása sem változott. Úgy tűnik, bő 110 évvel ezelőtt is banknak használták, hiszen a homlokzaton megörökített reklámfeliratok arra utalnak, hogy itt biztosítótársaság, valamilyen szövetkezet, és az emeleti ablakok fölött közvetlenül lévő tábla szerint „iparokos, kereskedők és gazdák bankja” működött.

Nagyon sajnálom, hogy a 6-os számú telken álló, a szolnokiak által ma is 1-esnek nevezett épületről nem közelebbi a kép. A lehetőségekhez képest belenagyítva ugyanis a második emeleti homlokzat, az utcaforinti, íves tetőlezárás, az erkélykorlátok alapján úgy tűnik, hogy ez is egy szép szecessziós ház lehetett eredetileg. A felső része a Szapáry utca 19. szám alatti TESZ székházra, a földszint és az első emelet viszont budapesti „kereskedőházakra” vagy legfeljebb a szolnoki, Kossuth utcai Népbank épületére emlékeztet. Az emeleti nagy ablakok rendkívül izgalmasok, jó lenne tudni, mi lehetett mögöttük a fotózás idején, tehát az első világháború előtt. Mert ma leginkább azt tudjuk, hogy a második világháború után itt nyílt meg a város első (1-es) élelmiszer üzlete, majd a tanácsi élelmiszer és iparcikk kiskereskedelmi vállalatok foglalták el, a 4-es számú telken itt látható földszintes ház helyére épített új ingatlannal együtt.

A Baross utca 2. szám alatt álló Kindlovics-bazár épületét általában a Gorove/Kossuth utca felől fotózva ismerjük, és a fényképésztől lévő távolsága miatt itt nem is sok látszik belőle. Az azonban egyértelmű, hogy a Baross utca felé lévő homlokzaton legalább négy, a fal síkjából kiugró, kazettás üzletportál „díszítette” az épületet. Nagy kár, hogy az előző századfordulón a város több pontjáról is ismert fa portálok csak egy-egy fotón maradtak ránk. Milyen jó lenne tudni, hogy amikor ez a felvétel készült – nagyjából a Csarnok utca torkolatából, ahová majd szűk másfél évtizeddel később a Madas-házat felhúzzák –, vajon milyen üzletek sorakoztak a szolnoki Baross utca elején, mi mindent lehetett itt beszerezni vagy elintézni!