Bőhle Marika arcképe pecséttel, illetve a város címere jubileumi kiegészítéssel. Két érdekes tárgy a Szolnok első írásos említésének 900. évfordulójára készült apró ajándékok közül. A felülbélyegzett 10 pengős egy korábbi kérdésemre is választ ad, miközben a jelvény is párra talált nálam.
Lehetne sokadszorra is pátosszal emlékezni március 15-ére, amit lassan 175 éve próbál kisajátítani a mindenkori hatalom. Miközben nem beszélünk arról, hogy az 1848-as hatalom hívei mit gondolhattak azokról a napokról. A felfordulásról, a fiatalokról. Pátosz helyett durva kitalációk.
Három nap, három színházi előadás, három parádés étterem tündéri kiszolgálással, és végre a vártemplom felújítása is elkészült. Odafelé kicsit lassú, visszafelé viszont viccesnek tűnt, hogy Marosvásárhely belvárosából egykor indultunk és háromnegyed öt előtt megérkeztem a szolnoki állomásra.
A magyar huszár a parancsnokainak sem fogad szót, viszont összebalhézik saját szövetségeseivel, miközben a legjobb harcos: Egyik példás családapa, a másik meg a királynőtől a parasztlányig mindenkit megfektető vezérhím. Szikora nem egy Várkonyi, de azért a Hadik sem rossz.
A vitának az is egy formája, hogy egy Facebook oldalról pár nap után eltávolítják a blogSzolnok bejegyzését. Miként a felvetett probléma miatti online dühöngés és a józan véleménynyilvánítás is.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
