A Szolnok első írásos említésének 900. évfordulója kapcsán készült 10 centis kisplasztika piros, zárható, belül műbársony borítású dobozkája sajnos nincs meg, azonban tudható, hogy egy országgyűlési képviselő készített 1974-ben. Igaz, Búza Barna akkor már majdnem fél évszázada alkotott.
"Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója." Mit szólna Lópici Gáspár, ha látná, mivé vált a szakmája? Vagy a Vadliba őrsnek örömmel nyilatkozna arról is, hogy a szolnoki Baross utcán még olyan plakátokra is bukkanhat az újak alatt, amiket még az ő idejében ragasztottak ki? Nem olcsó ilyen helyekre plakátokat kihelyezni. A profitráta azonban nem engedi, hogy időnként letakarítsák a hirdetőoszlopokat. Persze, ha nincs a városházán senki, akinek ez bántaná a szépérzékét, és merne szólni is a gazdának, akkor maradnak a "plakátmagányban ázó éjjelek" - és nappalok.
Avagy több napos népünnepély egy olyan országban, ahol jó ideje sem forradalmak és ellenforradalmak, sem szabadságharcok és polgárháborúk alkalmával nem hányták kardélre egymást a nemzet fiai. Így nem a szomorú koszorúzások, hanem például a jókedvű farsang a nemzet egyik kovásza.
Az ország leghidegebb települése volt 1962 februárjában Szolnok, ahol az állóvizek akkor már századik napja voltak befagyva. Közben épült a csónakázó tó, tíz évvel később pályázatot írtak ki a Jubileumi emlékműre. Újabb évtizeddel később pedig pénznyerő gépek jelentek meg néhány boltban.
"Ingyen átadni nem kell félnetek jó lesz" Az írásjeleket mindenki pártállása, hite és a rendelkezésére álló információk alapján helyezheti el ebben a mondatban a szolnoki Víz- és Csatornaművek Koncessziós Zrt. város általi megvásárlása majd az államnak történt ingyenes átadása kapcsán.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
