"Lordok házaként" is emlegetik Szolnok főterének 10-es számú telkén is álló, eredetileg 77 lakásos társasházat, aminek építésénél először alkalmaztak a városban toronydarut. A három szárnyból álló, 15 éve magastetőssé alakított épület falára nem a ma is ott látható alkotás került volna eredetileg.
Szolnok mai képe a hatvanas-hetvenes években alakult ki. A vasútállomás, az egykori főiskola, a néhai Szövetség ABC, a Tiszaligeti sportcsarnok, a Pelikán hotel mind ebben az időszakban épültek. A Szolnok múltja képekben sorozat február 14-ei előadása ezt az időszakot mutatja be.
A Tiszaligeti strand beruházásának valós állásáról és a megnyitás dátumáról nem derült ki semmi a szolnokiak számára azután sem, hogy a képviselőink - helyettünk - betehették a lábukat az építkezés területére. Az egyik oldal szerint minden szuper és siker, a másik szerint gáz és probléma.
Legalábbis A magára hagyott sétány című cikkhez fűzött kommentárok alapján úgy tűnik, a szolnokiakat kifejezetten érdekli, milyen állapotban van a Tisza-parti sétány. Kár, hogy nem ők a döntéshozók.
A fotózás pillanatában már több mint százéves szolnoki épületben, a hatvanas évek elején nemcsak múzeum működött - miként a képeslap hátulján szerepel -, hanem könyvtár is, sőt talán lakások is voltak benne. A később repülőgép szerencsétlenségben elhunyt fotós csak 1962-ben készíthette ezt a képet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
