Egykori iparváros Magyarországon. Sem a rendszerváltásnak, sem az elmúlt évtizednek nem a nyertese. A férfiak a maguk módján próbálnak túlélni: gyűlölködnek, isznak, szerencsejátékoznak, csalnak, hazudnak. Aztán közéjük csöppen egy férfiból lett nő, és kilépnek a komfortzónájukból.
Tiszaligeti strand kapcsán érkezett kommentekben nemcsak az uszoda hiánya, a "vizek városa" szlogen bukkan fel, de a vártorony is. A Hugo helyszínelése okán kiderült, hová megy a város vezetése.
Tökéletes kompozíció. A két villanybúrában végződő oszlop között, nagyjából középen, két fa között kandikál ki az evangélikus templom tornya. Aztán jobban megnézve ezt a szolnoki képeslapot egyre több apró érdekesség tűnik fel rajta. Építkezések megörökítése az új Dami hátsó részéről?
Háromszáz évvel ezelőtt, 1723-ban kezdték építeni a Belvárosi nagytemplom első, ma is álló részeit. A városháza alapkövét - már építkezés közben - 140 éve helyezték el, de 70 és 60 éve is sok minden történt a szolnoki Kossuth téren. És idén a helyi sajtó kapcsán is van mire emlékeznünk.
A szeptemberi bemutató után decemberben két alkalommal láthatta a közönség Bajnai Zsolt A hagyaték című darabját a Híd Színház előadásában, ezúttal a Tisza moziban. Aki pedig eddig lemaradt róla, vagy újra megnézné január 4-én még megteheti. Minden elfogultság nélkül mondhatom: megéri.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
