Ma már reméljük, nyugdíjas, aki közel fél évszázaddal ezelőtt kapott a Hollóházi Porcelángyár festett tányérkájából. Az pedig valószínű, hogy munkájával 1975-ben hozzájárult a szolnoki vasútállomás, a buszpályaudvar, a déli ipartelep vagy a 24 emeletes felépítéséhez, átadásához.
Nekünk már annyira jó dolgunk van, hogy ha újabb sikerekről akarunk beszámolni, akkor ahhoz előbb valamit tönkre kell tenni. Persze, ha jobban belegondolok, nincs ebben semmi új, hiszen mennyi mindent hagytunk már lerohadni, hogy aztán ünnepeljük a felújítását. Így élünk mi itt.
Szeretem azokat a régi magyar filmeket, amelyek akarva-akaratlanul, de megmutatják, egy adott időszakban miként éltünk. Ahhoz viszont, hogy a jövőben is legyenek ilyen szerethető filmek, ma is készülniük kellene. A vígjátékok és politikai mesék között lassan fehér holló a Veszélyes lehet a fagyi.
A megemelkedett Szabadság tér és a Bartha-ház, a Szapáry úton pusztuló régi épület, illetve egy majdani lyuk és egy téves postabélyegző kapcsán érkezett kommentekből válogattam.
Szolnok korzóján, a Szapáry úton valamikor 1912 és 1917 között kivágták az összes fát, amiket aztán több tucat csemetével pótoltak. Szerintem a közművek építése lehetett ennek az oka, hiszen e képeslappá lett fotón úgy tűnik, gyönyörű úttest épült a korzó két járdája és leendő fasora közé.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
