Helyreigazítás helyett. Magyarázatok és válaszok nélkül. Kissé rendhagyó formában. Annyi pontosítással, hogy május 25-e óta vár megnyitásra a Tabánban 19/29/30/40 (?) parkoló.
Lassan homályba vész, hogy a Táncsics út végén, ahol ma a Zounuk ispános szökőkút áll, 1956. október 26-án a szolnokiak - köztük jópár középiskolás - ledöntötték a "szivart", azaz a szovjet hősi emlékművet. Ez az érdektelennek tűnő képeslap a "szivar" talapzatának további sorsáról mesél.
Remélem, hogy ez egy létező építészeti jelenség! Szolnoki különlegesség? És akkor ezzel nagyjából mindent el is mondtam az általam "szolnoki fedeles kapunak" nevezett "dologról", amivel sokfelé találkozni a városban. De nehéz rendszerezni, megmagyarázni, megindokolni. Csak néhány kép.
Az az utcánk, ahol óhatatlanul minden szolnoki megfordul. Eleje a néhai VII., nagyobb része a "Kőrösi úti földek, Kisgyep" névvel illetett VIII. kerülethez tartozik. Ipartörténeti jelentőségét az egykor és ma is itt működő gyárak adják, de sokakat a sorkatonai szolgálatukra is emlékeztethet.
Elképzelem, ahogy 1956 októberében a rendszerrel elégedett vagy abból élő ötvenes, nagyon okos férfiak értetlenkedve nézik a lázongó fiatalokat, és nem értik, mi a bajuk az elvtársak által fenntartott, legtökéletesebb rendszerrel. Idén már másodjára érzem, hogy október 23-a (is) elveszett.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
