Csákvári Krisztián, Cseke Lilla Csenge, Polgár Kristóf. Három fiatal, akik parádésan viszik a hátukon a Szigligeti Színház idei első bemutatóját. A Keresztes Attila rendezte Liliomfi nemcsak méltó, hanem reménykeltő színházavató elődás is. Ígéret az új helyen, újakkal, valami újra.
A hatvanas évek második felében örökítette meg valaki a Ságvári körutat a piacnál. Akkor még nemcsak a piaccsarnok hiányzott, de a Centrum pavilon, a Centrum áruház és a Vízügyi székház is csak tervasztalon létezett. A Madarassy-domborművek ott voltak a körúti házak bejáratai felett.
Sajnos nem tudom általánosságban megmondani, hogy egy színházi előadás számomra mitől jó. Azt viszont rögtön érzem, ha valami csapnivalót vagy valami eget rengetőt láttam. A Kolozsvári Állami Magyar Színház ifj. Vidnyánszky Attila rendezte Rómeó és Júliája biztos, hogy az utóbbi.
Keresztes Attila nem először rendezi a Liliomfit, és az sem először adatik meg, hogy egy színház felújítása utáni első premiert állíthasson színpadra. A színházról azt mondja: nem lehet múzeum. A Liliomfiról pedig, hogy megmutatja azt a csodát, amire csak a színház képes. A rendezővel beszélgettünk.
Háromszor annyi ideig tartott, mint eredetileg tervezték, és a költségek is közel a duplájára emelkedtek. Az átadás csúszáshoz a fecskék is hozzájárultak, a plusz kiadásokat meg nem várt munkák és nem tervezett berendezések duzzasztották. Elkészült. Ezt már senki nem viheti el.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
