Lesz. Ne legyen. Nálunk lesz. Ne legyen, mert jobb helye is lenne az árának. Lesz, mert már úgyis mindent előre kifizettünk. Akkor se. De. Mégsem lesz. Nálunk sem. Mert jön a vihar. Vis maior? Fizetni kell? Duplán? És ha nincs tűzijáték meg légiparádé, miért lehet koncert? Heti értetlenkedő.
Szolnok belvárosától a Nagykörűt jelző tábláig nagyjából 28 kilométer a távolság a gáton kiépített bringaúton. Három rázós kilométer van útközben, egyébként kényelmes élmény. A dobai lábon álló "üdülők" pedig kihagyhatatlanok, a sárga Ikarusz vityillót és a homokpartot mutogatni kellene.
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első székházának átadása után 34 évvel készülhetett ez a fotó, amit a szolnoki Gerő Ignácz a képeslapjához használt. Az anzikszot egy Szolnokon vizsgázó ismeretlen küldte 1912. június 28-án az akkor még önálló Pestszentlőrincre Nagy Erzsike úrleánynak.
A hatvan évvel ezelőtti szolnoki nyár is meleg volt, a helyi napilap 1962. júliusi és augusztusi számai is szárazságról és 34 fokos melegről számoltak be. Közben akkor is zajlott a színház felújítása, kevés volt a strandférőhely, és karikatúrák meg hirdetések is hozzátartoztak a tájékoztatáshoz.
Életkor függhet, kinek a Talpunk alatt fütyül a szél, kinek a Kopaszkutya, kinek - mint nekem - meg a Gengszterfilm a meghatározó Szomjas György rendező életművéből. Ami tavaly sajnos lezárult, de Jávorszky Béla Szilárdnak köszönhetően immár kézbe is vehető. Két szolnoki vonatkozással.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
