Az első magyar horror, a Post Mortem főszereplője, Klem Viktor volt a Tisza mozi közönségtalálkozójának a vendége. Az elhangzott beszélgetés szerkesztett változatában szó esik a szolnoki kötődésű rendező szereplőválasztásáról, a gyerekszereplőről, az Oscarról és az olasz rajongókról is.
A hetvenes évek elején járunk a már épülő Vízügyi székház akkori legmagasabb pontján. Balra az SZTK, jobbra az Ady Endre út, távolabb az ÁÉV székház, a közgé kollégiuma, de még sehol a 24 emeletes. Újabb fotó a MNL szolnoki levéltárában őrzött 43. számú ÁÉV archívumából.
Két éve, az új testület első közmeghallgatása előtt összeírtam 10 dolgot, amiben változás reméltem. Tavaly a járvány miatt elmaradt a közmeghallgatás, és addigra a tízből mondjuk, fél felvetésem már megvalósult. November 25-én ismét közmeghallgatás lesz. Csak bővült a listám.
És vérlázító. Vannak kiállítások, amelyeknek olyan mélyen van a színvonala, hogy nem szabad róluk írni. Az Agórában látható Magyar rocklegendák a kétes eredetű fotóival, kisiskolásokat megszégyenítő installációival, jó ízlést sértő festményeivel, érthetetlen koncepciójával minden eddig látottat alulmúl. Ezt így ne lehet, nem szabad. Ez méltatlan a helyhez, a magyar rockzenéhez és a megidézett zenészekhez, akik csak eszközei egy elszabadult hajóágyú magamutogatásának. Kerülendő!
Valószínűleg Szolnok egyik legismertebb köztéri alkotása a vasútállomás főbejárata előtt lévő, szökőkútba állított fémszerkezet. Ami bár a rendszerváltás előtt is több szolnoki könyvbe belekerült, sem a címében, sem az alkotójában, sem felállítása dátumában nem lehetünk biztosak.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
