Az SZTK-t 1955 februárjára sem sikerült átadni, és csúszott az Áchim úti iskola építése is. Tíz évvel később felújították az SZTK előtti teret, és bontották a Kereskedelmi Bankot. Újabb tíz év múlva 100 kukát kapott a város. A Tiszaligeti strandon pedig 1985-ben új hévízkutat fúrtak. Régi lapok hírei.
Nemzeti ünnepeinkhez hasonlóan üresíti ki a politika az emléknapokat, pedig vannak olyanok, amelyek felkiáltójelek lehetnének. Mindenki vérmérséklete szerint átléphet február 25-én, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, de bele is gondolhat elképesztő aktualitásába.
Hetek óta "díszíti" a szolnoki állomás egyik "kötelező kommunikációs elemét" ez a festett felirat. Ezek szerint ez sem a MÁV-ot, sem a vasúti őröket, sem a rendőröket nem zavarja, ami azért további kérdéseket is felvet. Ezek közül csak az egyik, hogy az uniós és az állami források elköltését felügyelő, és a felesleges kommunikációt ellenőrző hivatal munkatársai mivel is töltik az idejüket? De inkább törődjünk magunkkal! Ahol a kisebbséget ütik, ott a többség is nagyon nagy bajban van.
Lehet játékfilmet csinálni abból, hogy mi van egy pelenkában? Akinek van csemetéje vagy vigyázott már apróságokra, azt talán érzi az ilyesmi fontosságát. A magyar filmgyártás elmúlt negyedévének sikerfilmjei mellett érdemes az árnyékba kerülőkre is figyelni. Például a Sünvadászatra.
Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság szolnoki bérpalotájáról talán azért készült viszonylag kevés, kifejezetten az épületre fókuszáló fotó az első világháború előtt, mert egy nagyon fontos dologban különbözött a bérházaktól. Persze nem kizárt, hogy a szolnoki "palotasoron" ez elvárás volt.
A MÁV hangosbemondók szerint a vasút teljes területén tilos a dohányzás illetve az elektromos cigaretta használata. Ám minden szabály annyit ér, amennyit betartanak, betartatnak belőle. Vannak dohányosok, akik a peron távolabbi részén szívják, mások a tömegben. Szolnokon egyiknek sincs következménye. Vasutas, rendőr ilyesmivel nem foglalkozik. Akkor viszont minek ez a szabály? Jó, a MÁV hangosbemondók sok más olyan dolgot is mondanak, amiknek nincs köze a valósághoz.
Négyezer, nyolcezer, tizenkétmillió, nem számszerűsíthető. Akik az elmúlt 16 évben egyszer is olvasták a blogSzolnokot március elején, talán sejtik, miről beszélek. Tizenhétbe léptem.
Ismerős? Furcsa? Mert valami hiányzik erről az 1981-es szolnoki fotóról, amit sem előtte, sem utána nem lehetett már így elkészíteni. A Nerfeld-palota már nem, az Árkád pedig még nem áll.
Szolnok Kádár-kori története akár az otthonteremtésen keresztül is elmesélhető. Sok régi és új szolnoki költözhetett új lakásba, azaz a mai lakásállomány jelentős része is akkor épült.
