Más nagyvárosoknak és térségeiknek kiemelt támogatással kell beérniük, Szolnok és környéke ellenben, egyedülálló módon miniszteri biztost kapott. Két héttel a város bukott polgármesterének miniszteri biztosi kinevezése után talán végig lehet gondolni, mit is jelenthet ez a "kiemelt" figyelem.
A tavaszi szél majd széthordja. Szembe, szájba, fülbe. A tavaszi eső majd elmossa. Cipőn, nadrágszáron sárként visszük tova. Bő egy hónapja a kiskunsági homokhátságot megszégyenítő állapotban van a Hild tér, miután elbontották a jégpályát. Félmunka. Jól van az úgy. Lszrm. Nehogy már mindent a vállalkozónak kelljen megcsinálnia. Oldja meg a város a közösből. Ha Szolnokon ezt így lehet, akkor így is kell. Egy üzlet csak addig fontos, amíg pénzt hoz. Reméljük, a következő szezonra is leszerződtek már a jégpálya üzemeltetőjével!
Készülhet még valaha olyan amerikai-magyar koprodukciós film, amiben mondjuk, egy Magyarországról elhurcolt, haláltábort megjárt, majd a háború utáni alföldi pogromok után végleg elmenekülő túlélő unokái minden borzalom ellenére itt keresik és akarják megérteni a gyökereiket?
Ezt a képet Szigeti Henrik udvari fényképész nagyjából a mai megyei rendőrség elől, masinájával a vasútállomás felé fordulva készítette valamikor az 1900-as évek elején, egy szép nyári napon. A lombos fák miatt nem sok minden látszik a környékből, amiről kevés korabeli fotó maradt ránk.
Új sorozat a blogSzolnokon, amely a Szolnokon túli világ érdekességeit próbálja összeszedni abból az évből, amikor itt sok minden a város első írásos említésének 900. évfordulójáról és annak ünnepléséről szólt. Kezdjük az 1975-ös kitekintést hazai miniszterekkel és külföldi államfőkkel.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
