Az előbb kiderül, hogy éppen kikkel vannak haragban, vagy kiért ment a rendőrség, de hogy melyik iskolába jártak, mivel foglalkoztak képviselőségük előtt, az harmadukról két évvel a választás után sem tudható. Egyszer valaki azt tanácsolta: sose beszélj arról, milyen cikket nem tudtál megírni.
Nagyszüleimnél, de még szüleimnél is sok elromlott, használhatatlan vagy semmire se jó tárgy végezte "majd jó lesz még valamire" felkiáltással a padláson, a kerti házikóban. Nem gondoltam, hogy ezeket a tárgyakat, illetve felhasználásukat tudományos igényességgel is lehet vizsgálni.
Szolnok immár azon egyetlen vidéki település Magyarországon, ahol két szoborrá lett mozdony is megtekinthető. Az idei Szolnok napján az 1856-ban alapított járműjavító mai főépülete előtt kapott helyet az M44 062 pályaszámú zöld mozdony. Emléket állítva a hazai ipar sikereinek.
Elöljáróban: esküszöm, az egykori Nemzeti mozi mögött két szabad hely is volt, amikor ez a kép készült (20 méter). Plusz még: nem szeretnék BMW és Audi tulajdonosok általánosításának a hibájába esni, de mivel ez a kép sem egyedi esetet rögzít, ha tehetném se vennék ilyen autókat. És a kérdések: Miért gondolja, hogy neki lehet? Miért lehet ilyen pofátlanul parkolni a városban? Szolnokon mikor indul a rendőrség hatásos pofátlanítási akciója? Imádom azokat a filmeket.
A Centrum étterem belsejét mutató aprócska kép miatt vettem meg ezt az 1980-as kártyanaptárt. Mert bár nem volt a szolnoki gasztronómia csúcsintézménye a piac melletti tálcás étterem, fontos helyet foglal el az emlékeimben. A három további étterem belső már csak hab a tortán.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
