Az egykori Tüdőkórház néhai kertjének helyén pár hete adták át az Ormos Imréről - tudja már, még valaki, ki volt ő? - elnevezett parkot. Ez az első olyan szolnoki közpark, amely teljes egészében bekerített, nyitják, zárják, személyzet gondozza. És amit előbb adtak át, minthogy elkészült.
A Nemzeti szálló éjszakai portását az asztalára borulva találta hajnal ötkor az ügyeletes takarítónő. Máskor is előfordult már, hogy az öreg elbóbiskolt a műszak végére. Mivel mindenki tudta, hol vannak az épület kulcsai, a takarítónő a portásfülke falán lévő üvegajtós szekrénykéből kiemelte a neki kellőket, aztán óvatosan behajtotta maga mögött az ajtót.
Ilus Budapestről érkezhetett Szolnokra 1942 végén. Nem minden alakulhatott úgy, ahogy tervezte, a fizetése is kevesebb lett, és a várostól 7 kilométerre lévő munkahely se tetszett. Hogy mit gondolt Szolnokról, aminek a legvárosiasabb utcájáról készült képpel üzent barátnőjének, nem tudom.
Reménykedem, hogy nincs igazam. Mert az nem lehet, hogy egy 258,42 millió forintos beruházásba nem fért bele egy 47 éves tábla megmentése. Egy tábláé, amely azoknak a névtelen szolnokiaknak állított emléket, akik 1974-ben társadalmi munkában építették a Kolozsvári úti óvodát.
Provence-t nem lehet Szolnokra vontatni, Toscana sem lesz egyhamar az Alcsi szigetből, de még a Balaton-felvidék is távoli. Egy kerítésen belül azonban mindezek elegye akár a Keszeg utcába is odavarázsolható. Iszonyatos fantáziával, elszántsággal, szeretettel. Nehéz diót tör a Kicsidió.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
