Szolnoknak kevés olyan közterülete van, amelynek annyira eltalált lenne a neve, mint a Széchenyi körúttól a Malomszögi-hídig vezető Kaán Károly utcánk. Azzal együtt, hogy kevés ennyire kétarcú utca van a városban, hiszen az eleje Szolnok "rózsadombján", a vége pedig a parkerdején vág át.
A Köztérkép.hu közösségi szoborgyűjteményen egyre többször tűnik fel szolnoki alkotások bemutatójaként a "kalaposlány" nevű szerző. Kíváncsi lettem rá, és kiderült, Mészárosné Magdit rejti a név, aki egykori szolnokiként, építész-technikusként lett a szobrok lelkes bemutatója.
Akár szép látvány is lehetne a megáradt, de még gátak között hömpölygő Tisza, ha közben a folyónak nem kellene a saját árterét takarítania, és az összegyűjtött emberi hulladékot szállítania. Látványosan teszi. De előbb-utóbb majd mindent lerak. Mások szemetét nálunk, a mi szemetünket máshol. Szemetes Tisza lett a szőkéből. Lett és marad? Amit estig kiszednek, beöntik reggelig. Mi a Tisza partján élők. Mert nincs ő Tiszájuk meg mi Tiszánk, csak közös folyó. Közös szeméttel vagy közös szőkeséggel.
Mi kapcsolja egymáshoz egy szakács műfogsorát és egy néhai bolgár minisztert? És a Csörsz-árkot meg gróf Apponyi Albertet? Az a nagyjából kétszáz év alatt megjelent, körülbelül száz történet a Jászságból, amiket Bathó Edit gondosan szerkesztve Cicell néni meséi címmel adott közre.
Hová tűnhettek a hajók a szolnoki rakodópartról az előző század elejének egyik évében? Ez az első kérdésem ránézve erre az első világháborúban Szolnokról Bécsbe küldött képeslapra. Főleg, hogy a két héttel ezelőtt bemutatott, ugyanerről a helyről készült képen hajók sora látható.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
