A Baross utca elején lévő egykori aluljáró, ami ma vendéglátóhelyként működik sokakban ébresztett régi emlékeket, és még többekben mi érzelmeket. Nem gondoltam, hogy ez a hely ilyen sokakat izgat.
A kép közepén 1975. augusztus 20-án átadott Tanúhegy láttán elsőre azt hihetnénk, hogy ez a fotó a szolnoki vasútállomás előtti tér elkészültét követően lett exponálva. A kép bal szélén lévő MÁV Csomóponti Művelődési Ház félkész állapota azonban elárulja, hogy a Jubileum téren még évekig dolgoztak.
A szolnoki állomás évtizede ígérgetett felújítása ebben a parlamenti ciklusban már nem fog megvalósulni. És könnyen előfordulhat az is, hogy a magyar vasútfejlesztésre a következő 20 évben szánt 2000 milliárd felhasználásának tervezése közben Szolnok nélkül döntenek Szolnokról.
Akadtak hónapok, amikor a város egyetlen helyi lapja volt. A Szolnokon megforduló sztártól a helyi művészig és nagyemberig senkiben sem merült fel, hogy ne álljon velünk szóba. Bár ingyen dolgoztunk, mégis természetes volt, hogy amit előállítunk, azért fizetni kell. Három évtizede.
Többször háborogtam azon, hogy az önkormányzti képviselőinkről szinte semmi sem derül ki a város honlapján. Aztán november körül megjelentek ez első életrajzok az önkormányzat/közgyűlés/képviselők ül alatt. Ám lassan négy hónap is kevés volt ahhoz, hogy teljes legyen a lista. Pártállástól és a mandátumszerzés módjától függetlenül vannak még képviselők, akik annyival nem tisztelnek meg bennünket, választókat, hogy néhány alapvető dolgot elmondjanak magukról. Megtehetik.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
Hány lakótelep épült Szolnokon a Széchenyi beruházásának elindulásáig? Melyik lehetett az első szolnoki lakótelep? A Kisgyep helyén épülő városrész története e válaszokkal kezdődhet.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
