A szolnoki közmeghallgatást általában novemberben tartják Szolnokon. Ilyenkor a város lakói választott képviselőik elé állhatnak ügyes-bajos dolgaikkal. Idén ez minden bizonnyal elmarad. Pedig ez nagyjából egybeesik az új testület "születésnapjával". Tavaly összeírtam a kívánságaimat.
A rövid ideig önálló Szandaszőlős évtizedek óta Szolnok legnagyobb területű városrésze. Lassan egy évtizede nemcsak saját irányítószámmal, de kiépített, önálló névvel jelölt "főtérrel" is rendelkezik. A névadó Lengyel Antal valóban sok szállal kötődött Szandához is.
A napokban jelentették be, hogy a város tulajdonba kapná az államtól a Magyar Rádió egykori helyi stúdióját. A buszpályaudvar mögötti telken pedig parkolóházat épülne. Ezzel nemcsak az épített örökség újabb pusztítása, de egy pillanatnyi érdektől vezérelt fejlesztés is fenyegeti a várost.
Úgy tűnik, Szolnok sem maradhat ki az országos divatokból. Egyre több hír szól arról, hogy mind több autós gondolja úgy, vészvillogóval bárhol, bármikor megállhat. Most már szinte naponta lehet ilyen "csak egy pillanat", "pakolunk", "most ugrottam be", "a gyerekért jöttem" állítással egybekötött, a valóságban kivagyi megállásokkal találkozni Szolnokon is. És ez a vész(villogózás) vírusként fog terjedni, amennyiben a rendőrség tétlenül nézi.
Mi lesz egy színházi jelmezzel, miután lekerül műsorról a darab, amihez készült? Ez a kérdés az idén 25 éves szolnoki Jelmez-Art munkáit éppen csak felvillantó kiállítást nézegetve jutott eszembe. Egy túlzottan szerény és túlzottan rövid ideig látható kiállítás az Aba-Novák földszintjén.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
