A történelem nem ismeri a "ha" szót. Ugyanakkor érdekes eljátszani a gondolattal, mi lett volna, "ha" valami másként történik. Például Szolnok esetében megvalósulnak azok a tizenöt éves tervek, amelyeket 1960-ban ismertettek. És a Tabán helyére nem új házak, hanem egy szálloda épül.
Azon szerencsések közé tartozom, aki a nappalijából élvezhette a Vígszínház idén 30 éves A padlás című musicaljének 999. előadását. Fizettem érte, online nézhettem, kiváló minőségű volt. A végén, amikor taps nélkül hajoltak meg a színészek, mégis elszorult a szívem. Ez a jövő?
Egy szó és rengeteg értelmezés, egy társaság felhívása és százötven kiállított alkotás. És a járványhelyzet, amely félbeszakította a Szolnoki Képzőművészeti Társaság idei seregszemléjét. Ha minden jól megy, decemberben még néhány napig bolyonghatunk a Transz-on, két helyen.
A Gólyánál még nincs körforgalom, lámpás kereszteződésben lehet az állomás felől ráhajtani a Szolnokon átvezető 4-es főútra. A Közgé mellett nyoma sincs a Bőrtexig nyúló társasháznak, a Mikszáth út elején viszont éppen építkeznek. A nyolcvanas évek végén járunk Szolnok fölött.
Az egyik legnagyobb magyar zeneszerző, zongoraművész és népzenekutató szolnoki szobrával csak az találkozhat, akinek köze van a zenéhez. A talán a hetvenes évek elején már meglévő Bartók Béla mellszobor csak második felállításakor került mai helyére, a róla elnevezett zeneiskola udvarába.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
