Az előző századforduló környékén alakulhatott ki a Szolnok főutcáját és a főváros felé vivő utat összekötő közterületünk. Szathmári József a harmadik neve, nagyjából fél évszázada amolyan zsákutca. Szolnok legnagyobb tömegszerencsétlensége kötődik ehhez az utcához.
Vagy szolnoki dzsungel? Netán égig érő csalitos a város közepén? Ki tudja, mit rejt a mélye? Vadállatokat? Tündéreket? Szemetet? Patkányokat? Persze magánterület. Ehhez is mi közünk? Hát van azzal valami baj, ha Szolnok főutcájától és egykori korzójától háznyira pár év alatt, a néhai kertmozi, meg az első autószalon helyén a gondozatlan, gyomos telekből egy szabályos kiserdő lett? Szerintem: van. Bár a Sütő utca összképén nem sokat ront.
Tíz éve, hogy kínai tulajdonú cég birtokába került a szolnoki Tisza Szálló. És ugyancsak évtizede, hogy az akkor beígért fejlesztéseknek semmi nyoma, így Szolnok emblematikus épülete tovább pusztul. Vajon milyen állapotban élheti meg megnyitásának 100. évfordulóját "A Tisza"?
A jövő számára a jelen egyfajta rögzítőjeként fotózok politikai tartalmú falfirkákat és matricákat Szolnokon. Vannak közöttük, amelyek már évek óta az utcán virítanak és vannak frissebbek is. Szerintem ezek egyfajta lenyomatai a mindennapjainknak. Az utca hangjai, a ma hírmondói.
Nem baj, ha olykor egy film arra emlékeztet bennünket, hogy mi, magyarok a XX. századot a világtörténelem színpadán emelt fővel zárhattuk. Mint Helmut Kohl mondta: "az első téglát a magyarok ütötték ki a Berlini Falból". Szalay Péter Nincs parancs! című filmjéből az is kiderül, kik.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
