"Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest százezreket szereztem a vármegyének." E szavak kimondójáról, Küry Albert alispánról is szól Fülöp Tamás Megyeszékhelyből város című, a szerző szolnoki vonatkozású tanulmányait összegyűjtő kötete.
Képeslap vagy inkább családi fotó? Szolnokon, az Eötvös téren járunk, szerintem 1926-ban. A háttérben már áll a Szegények otthona, balra pedig épül a Gépipari tornaterme. A fotó előterében azonban egy férfi néz a kamerába, karján kislánnyal. És a víztorony tövében is ülnek emberek.
A névadáskor talán még házszám se volt a neves tüdőgyógyászról elnevezett úton. Ezen a nyáron viszont már Szolnok egyik leghosszabb, ám még mindig jórészt üres közterülete lett a Tallinn városrészi Dr. Sebestény Gyula út. Ha az álmok valóra válnak, egyszer a Tiszáig is elérhet.
A főváros, de az ország és Európa nyugati fele is legalább negyedórával közelebb került Szolnokhoz a nyáron. A következő csoda - a tervek szerint - 2022 tavaszán jöhet el, amikor elkészül a várost északról elkerülő M4-es újabb szakasza. Kérdés, hogy ez segít-e majd Szolnok közlekedésén.
Jókai Anna utolsó könyve, az Átvilágítás adja az Istengyermekség című előadás ívét, amelyet augusztus utolsó napján mutat be a Tisza moziban, a szolnoki kötődésű Lázár Balázs és Tallián Mariann színészházaspár, Antal Gábor jazz improvizációival fűszerezve. A színészekkel beszélgettünk.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
