Ugyanazon a napon, amikor Szolnokot az első és egyben legsúlyosabb szövetséges légitámadás érte 1944. június 2-án, Debrecen sem kerülhette el sorsát. A két esemény között ma a legnagyobb különbség, hogy a debreceni Déri Múzeumban időszaki kiállítás emlékeztet az áldozatokra (is).
Az akkor még csak a negyvenes évei közepén járó Tisza szálló kétszer is felkerült arra a Budapesten szerkesztett képeslapra, amely Szolnok első írásos említésének 900 évfordulója tiszteletére, a város ünnepi címerével jelent meg. Több hasonló képeslappal és egyéb kiadvánnyal együtt.
Hiányát lassan megszokom? Vagy már elfelejtem? A hétvégén belém nyílalt egy felismerés, hogy mi volt számomra a Tisza szálló gyógyfürdőjében a legjobb. A közelsége. Nem kellett előre tervezni, hogy megyek brűgölni, hanem, amikor megkívántam, indultam. A fenébe is: hiányzik!
Nem tudom, tulajdonjogilag kié az Árkád épülettömb belső, nyilvános folyosója. Így azt sem tudhatom, kinek lenne a dolga tisztán tartani. Azt azonban tudom, hogy én sem először teszem szóvá az ottani, emberi és állati ürülékkel vegyes állapotokat. És azt is tudom, hogy legyen bárkié is az a hely, lenne bárkinek is a dolga a rendszeres tisztán tartása, az immár évek óta tapasztalható állapotok miatt a szégyen nem csak az övé. Hanem Szolnoké. Mi itt és így élünk.
A Légierő Zenekar Szolnok 55. születésnapi koncertje remek lehetett volna, ha nem a Szolnok 950 nyitógálájának adják el. Ennél a zenekar, a fellépők többsége és Szolnok is többet érdemelt volna. Az üzenet egyértelmű: az ötlettelenség, a megúszás és a pitiánerség gyűri maga alá a jubileumot (is).
Tudom, hogy évek óta nem esett ilyen sok hó, és nincs annyi hólapát meg hómunkás, amivel mindenünnen el lehet takarítani a havat. Azt is tudom, hogy a hó eltakarítása alapvetően a tulajdonos feladata. Ezért is kell azt feltételeznem, hogy a Hubay út és a Kossuth tér találkozása senkié sem, hiszen ott tíz nappal az első hóesés után sem sikerült takarítani. A város főterének egyik bejárata egy latyaktenger, mert senkiföldje. Vagy csak nincs gazdája a városnak?
Szolnok 150 évvel ezelőtti megyeszékhellyé válásának egyik következménye volt, hogy újfajta lakhatási körülményeket kellett teremteni a városban. Szolnokon is elindult a bérházak építése.
A Tisza-parton, a Tisza szálló mögött, a sétányon parkoló autókról írtam A Kivert Biztosítékban (AKB), ami szándékom ellenére további témákban is „megszólaltatta” az olvasókat.
Az Árvát a forgatás idején 12 éves Barabás Bojtorján miatt volt érdemes elkészíteni, és legfeljebb miatta érdemes megnézni. A történet, a dialógusok és a trükkök ugyanis vállalhatatlanok.
