Csak feltételezem, hogy a Vártemplom plébániájának 1932-es felújítását követően, de még a második világháború előtt került a parókia kerítésoszlopára a Bárkányi János szolnoki tartózkodását megörökítő emléktábla. A ferences szerzetes volt az, aki írni-olvasni tanította II. Rákóczi Ferencet.
Június 9-én nem arra adtam a voksomat, és október 1-je után sem arra számítottam, ami Szolnokon, a 2024-ben megválasztott és hivatalba lépett önkormányzat működése alatt, az első 100 napban történt. Az egyre jobban lemaradó és leszakadó Szolnoknak ez továbbra se sok jót ígér.
Szolnok első írásos említésének 900. és hazánk "felszabadulásának" 30. évfordulójára, valamint az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére sok minden épült Szolnokon. Volt, ami időre elkészült, volt, ami csúszott, van, amit ma is használunk, van, ami évek óta az enyészeté. Például a Szövetség.
Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú? Mert a neved szolnoki koszorú? Mert a helyed négy és fél hónappal a használatod után, a veled megkoszorúzott park bokrai alatt van? Nem vigasztal, hogy ez minden évben így történik Szolnokon? És az sem, hogy a város emlékműveinek tövei tele vannak hozzád hasonló, több hete-hónapja elszáradt, méltatlan koszorúkkal? Közös szégyenünk, hogy ünnepélyesen koszorúzni tudunk, de valóban, egy-egy ünnepségen túl emléket ápolni még nem.
Négy háború végére, legalább három jelentősebb választásra, a múzeum épületének, a Nemzeti szállónak és a tárháznak az átadására is emlékezhetünk 2025-ben, ha csak az öttel és a tízzel osztható évfordulókat elevenítjük fel. Ezúttal nem lesz szó Szolnok 950 és 900 éves jubileumairól.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
