Egyébként jól hangzana, de ez most egy hülye mondat. Pedig igaz. Természetesen ne úgy legyünk pozitívak, és még véletlenül sem akarok a vírussal viccelődni. De a pozitív szót használni akarom. Mert így próbálok gondolkodni és hozzáállni ehhez az egész, fura helyzethez. Magamnak írogatok.
Eredetileg csak az Arabica kávézóban lett volna egy, az iratadományozást népszerűsítő kiállítás, aztán a koronavírus átírta az elképzelést. Az egyelőre bezárt kávézó falán lévő tárlat a megyei levéltár honlapján tekinthető meg. A kávézó tulajdonosával és a levéltár vezetőjével beszélgettünk.
- Negyedszázadot késett - szólalt meg valaki a feje fölül, az évek óta bezárt Nemzeti szálló koszos lépcsőházában. Simai András megtorpant, felnézett, de a szolnoki éjszaka félhomályban semmit sem láthatott. A közel százhuszonöt évet látott korlátba kapaszkodott, a por mégsem mozdult.
Szinte még minden új volt a Szapáry úton, amikor az ehhez a laphoz használt fotó készült. Vagy legfeljebb húsz éves. Az az épület is, aminek emeletéről a képet lőtte az ismeretlen fotós, hogy abból Gettler József hírlap előfizetési irodája anzikszot csináljon, amit egy cseh katona postázott.
Éppen fél évszázada díszíti a MÁV Kórház rendelőintézeti szárnyának utca felé néző homlokzatát Laluja András Gyógyítás (?) című krómacél szobra. Hogy miért három évvel a kórház megnyitása után, és miért pont oda került ez a műalkotás, rejtély. De olyan, mintha a kórház logója lenne.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
