A jó könyv olyan, mint a jó vicc: minden újszülöttnek új. Ezért érdemes régi könyveket is ajánlani, hiszen lehetnek olyanok, akiknek még nem olvasták. Régóta szerettem volna írni Papp Zsolt A szolnoki zsidóság emlékkönyve című munkájáról, amire jó alkalom ez az eseményszegény időszak.
A szolnoki iskolasor két háború között utoljára elkészült épületének az átadása után készülhetett ez a felvétel. A kor egyik legsikeresebb kiadójánál képeslappá lett fotó az akkori Baross utca 64. szám, a mai Jólét ABC elől fotózva mutatja a belvárost és a vasútállomást összekötő utcát.
Számomra még soha sem volt ilyen szomorú a színházi világnap. Leeresztett függönyök előtt ünnepelhetünk. Nekem nagyon hiányzik a színház. Éppen ezért megidézem utolsó színházi élményem, azért is, mert eddigi életem legjobb előadása volt. Talán Magyarországon is látható lesz.
Harminc évvel ezelőtt, március 25-én elég nagy volt a mozgás nemcsak Szolnok, de az egész országban, holott vasárnap volt. Mivel azonban az első, szabad választás első fordulóját rendezték aznap, közel 5 millió magyar indult szavazni. Idézzük fel, Szolnokon kikre voksolhattunk!
Az elmúlt bő fél évszázadban talán ez az utcánk esett át a legtöbb változáson, itt hagyta leginkább hátra árnyékait a rendszerváltás. Szolnok egykor népszerű színésznek szülőhelye, a világ sok tájáról érkezett bakák emléke, elhagyott gyár, távolabb kerülő városszéle. A szolnoki Mester út.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.
