A tizedik Akikért a zene szól emlékkoncertet idén is megrendezi László Béla ötletgazda. Néhány hónapja ezt a mondatot nem mertük volna leírni. Július 5-én az Agórában megnyílik a szokásos kiállítás, 12-én és 13-án pedig közel húsz zenekar emlékezik. László Bélát kérdeztük.
Szeszélyes és csapadékos a június. Ezt fűkaszával és kaszát fogó emberrel se lehet bírni. Avagy tekintsük extra szolgáltatásnak, szolnoki turisztikai attrakciónak, hogy a déli városrészben embermagasságú gazdzsungelen át vezet a kerékpárút. Nem csodálkoznék, ha valamelyik bozótból Sir David Attenborough lépne ki kamerával, mert itt forgatja a legújabb, vadvilágban játszódó természetfilmjét.
Aki járt az idei Tiszavirág Fesztiválon, biztosan találkozott Kozma Mihállyal. A fotóssal, aki hatalmas táskájával mindenütt ott van, és olykor a pólóján is ott a felirat: Szolnoki koncertek. A lassan önálló márkává váló fotógyűjtemény építőjével, a szolnoki koncertek fotósával beszélgettünk.
Szolnok egyik legrégebbi városrésze, ahol már csak egyetlen régi ház áll. A Tabán, amit szívesen örökítettek meg a Művésztelep festői, amiről az egykor ott élők ma is legendákat mesélnek. A Damjanich Múzeum összetett feladatait is érzékeltető kiállítás nyílt a Tabánról a Galériában.
Ezzel a szolnoki képeslappal 1977-ben Temesvárról küldtek névnapi jókívánságokat Kiskunfélegyházára. Már emiatt is megér egy bejegyzést. Meg azért is, mert bár a képen látható park a fotózáskor Marx nevét viselte, ez valahogy lemaradt a szöveges oldalról. Persze azért is érdekes, mert ezen a képen még látható tíz éve elbontott épület.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
