A Szolnok első modern iskolaépületét ábrázoló, idillikus felhőket is mutató festett képeslapról elsőre azt is gondolhatnánk, hogy nem sokkal az 1888-as átadás után készült. Több apró részlet azonban egyértelművé teszi, hogy az alapnak használt felvétel legfeljebb az 1910-es évek első felében készülhetett, a kiadás viszont már az első világháború utáni évekre eshetett.
Szolnok főterét minimum negyven évvel ezelőtt, egy kora nyári napon, dél körül örökítette meg Csobaji Előd, a Képzőművészeti Alap fotósa. A teret akkoriban uraló Munkásmozgalmi emlékművet ügyesen elrejtette, miként az embereket is. Mintha Patyomkin-város lenne a képen, nem pedig egy nyolcvanezres megyeszékhely.
Lehet, hogy Csuday Miczike őnagysága az előző századfordulón már képeslapgyűjtő volt? Avagy a budapesti Szapáry utcában lakó hölgy gyűjtötte az azonos nevű utcákat mutató anzikszokat? Netán csak kötődött Szolnokhoz? Mindenesetre egy fiatalember kedvességének köszönhetően fennmaradt ez az 1899-ben készült szolnoki kép.
Az elmúlt fél év legolvasottabb blogSzolnok cikke a Tárházról szóló volt. Mindezzel csak azért bátorkodom előhozakodni, mert folytatva a hagyományokat bő hét hetes nyári szünetre megy az oldal. Azaz a következő hetekben friss anyagok helyett ismétléseket talál a címlapon a kedves olvasó.
Harminc év távlatából a pekingi események nemcsak megrázóak, de jól mutatják: nálunk is alakulhatott volna máshogy a történelem. Főleg, hogy az állampárt 1989 júniusában még 3 éves tudományos felmérést indított. Viszont 2 darab új Ikarusz beszerzése is hír volt Szolnokon.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
