Ha e képeslap nyomdába adásakor rá merték írni, hogy "Régi tiszahíd", akkor talán joggal feltételezhetjük: e lap az első vasból és betonból emelt szolnoki Tisza-híd átadása után jelent meg. De miért tartották akkor fontosnak, hogy képeslapra kerüljön a régi, ráadásul megrongálódott híd? Nem hinném, hogy kortörténeti dokumentumot akartak hátrahagyni. Holott sikerült.
Nem ment a szandálomba kavics. Hatalmas megkönnyebbülés. Kolbász, rétes, barrikolt vörösbor. Gasztronómiai értelemben is megnyitottam a Tiszavirág Fesztivált. Udvaros Dorottya a múzeum udvarán. Az első élmény. Fényfestett Városháza. Hátrahőkölős, kihagyhatatlan varázslat.
A tizennégy éves Tiszavirág Fesztivál helyszínei, a Verseghy park, a Tisza park, a Tiszai hajósok tere alig száz éve kezdett kialakulni. Néhány fotó és képeslap őrzi a Park mozi, a Pálinkaland, a Maláta tér egykori képeit. A fesztivál nyitást várva ezekből állítottam össze egy múltidéző galériát.
A kortárs magyar irodalom megkerülhetetlen alakja Turczi István, József Attila-díjas, Príma Primissima-díjas író, költő szerkesztő, aki oly sokszor bukkan fel szolnoki eseményeken, hogy azt hihetnénk, idevalósi. Az Ünnepi Könyvhét szolnoki programja kapcsán beszélgettünk.
A megújult Tisza-park és a még zajló építkezés is befolyásolja a XIV. Tiszavirág Fesztivált, amelynek építése már ezen a héten elkezdődik. Az ötletgazda, főszervezőt, Kovács Ákost, immár hagyományosan, néhány nappal a Fesztivál nyitása előtt kérdeztük az előkészületekről.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
Az árnyékokkal díszített, vakolatlan tömb Szolnok kellős közepétől méternyire áll. 130 éve. Ez volt a 20 évvel korábban megyeszékhellyé tett város első bálterme. Amíg nem volt színházépületünk, itt léptek fel a vándortársulatok. Majd némafilmeket vetítettek benne, a harmincas évek elején pedig ezen a helyen nyílt meg a Szolnoki Mozgó. Sokan Vörös Csillag, vagy Nemzeti moziként emlékeznek az épületre. Ma fa nő a tetején. Húsz éve várjuk, hogy más képet mutasson a Sütő utca felé.
