Alig egy hete mutattam be a 900 éves Szolnok ipara című, valamikor 1972-ben készült kiadványt. Amiben annyi jó kép található a nagyjából fél évszázaddal ezelőtti Szolnokról, hogy nem bírom megállni a bemutatásukat. Tehát következzen egy kis nézelődés Szolnokon, a hetvenes évek elején.
Néhány évtizeden keresztül Szandaszőlős egyetemi város volt. A hazai katonai felsőoktatás egyik fontos helyszíne, a repülős képzés fellegvára. Erre is emlékeztet a Felhőlovagok című, 2000-ben megjelent kiadvány, ami leginkább csak a rendszerváltás előtti évek történeteit kapirgálja.
Tízedik éve szervezi az Akikért a zene szól, szolnoki zenészekre emlékező koncertet, miközben bő évtizeden át az amatőr színjátszás megkerülhetetlen alakja volt a városban. Negyvennyolc éve világosít a Szigligeti Színházban. László Béla, az idei Kaposvári Gyula-díj kitüntetettje.
Mondhatnám, hogy szerencsétlen egybeesés a Szolnokon egyszerre látható Munkácsy és Bokros László kiállítás, hiszen az előbbi kicsit elhomályosítja az utóbbit. Pedig aktív éveinek a felét Szolnokon töltő Bokrost sem lenne szabad kihagyni, sőt! Mert azt hiszem, sokunk régi, szolnoki ismerőse.
Fémes csikorgással fékezett a Tisza expressz az új szolnoki pályaudvar nyolcadik vágányán. A férfi már Karcag óta kint állt a Moszkvából indított hálókocsi folyosóján. A vagont felügyelő bárisnya ígérte, hogy időben szól, de nem hitt neki. A Tisza volt az első, amit harminchárom év után felismert. Mindjárt megérkezek!
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
