A Zagyva-parti sétány, a Pólya Tibor út és a Tabán által határolt háromszög valószínűleg Szolnok egyik leghányatottabb sorsú telke, amely jó ideje ingyenes parkolóként funkcionál. Ahol bármi megtörténhet. Pontosan szemben a Szolnoki Művészteleppel és az újjáépülő várral.
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.
Azzal, hogy a 4-es számú főút lassan Szolnok határáig kétszer kétsávos gyorsforgalmi út lesz, több évtizedes álom valósul meg. Ám nekem úgy tűnik, hogy a beteljesülésig rémálmaink lesznek. Amiket számomra az útfelújítók előtt vagy nyomukban járó KRESZ-tábla kihelyezők okoznak.
"A Tiszánál a világon nincs szebb, akárhol élhet is az ember. A Niagara mellett élek, de a Tisza az a minden!" Reagált egy olvasó a blogSzolnok egyik korábbi cikkére. És másoknak sem kevésbé fontos Szolnok.
Ez a négy szolnoki fotóból összeállított mozaikképeslap nem készülhetett 1935 előtt, és postára is legkésőbb 1944 kora őszén adhatták. Kis túlzással akár azt is mondhatjuk, hogy a két világháború közötti "fejlesztéseket" bemutató anzikszot már a második világháború idején, Szolnokon gyakorlatozó katona küldte kedvesének.
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
