Az ünnepek körüli munka- és szabadnapok átrendezése miatt a blogSzolnok szempontjából ez hétfő szombat. Ha pedig szombat, akkor illik új képet feltölteni az Album rovatba. Éppen 317. alkalommal. Egy olyan képeslapot választottam - szerintem 1908-ból -, ami jól mutatja, mit lehet szeretni ezeken a régi felvételeken.
Vannak-e Szolnokon vizicsikón lovagló ikrek? Szegezte nekem a kérdést vagy húsz éve, Marosvásárhelyen egy akkor már legalább nyolcvanéves néni. Elnevettem magam: már hogyan lehetnének, mikor Szolnok a Tisza és nem valami tenger partján fekszik. Szomorúan nézett rám. Maga mellé húzott és mesélni kezdett Szolnokról, ahol soha életében nem járt.
Ezt a szolnoki városházát ábrázoló képeslapot legkorábban 1954. április 1-jén adhatták ki, mégis azt kell gondolnom, hogy felhasznált fotó minimum fél évtizeddel korábban, azaz a negyvenes évek végén készült. Nem túl jó felvétel, nem is igazán értem, miért éppen ebből lett az 1 forint 20 filléres kiadvány, miközben számtalan jobb kép is volt már Szolnokról. De van egy másik furcsaság is.
Megtörtént események alapján. Így kezdődik A néma forradalom. Számomra pedig úgy folytatódik: azért készült, azért kellene sokaknak megnéznie, hogy még egyszer ne történhessen hasonló. Ez a német film ugyanis nemcsak róluk és rólunk, hanem főleg a kommunizmusról mesél.
Tényleg örülök, hogy Szolnokról Besenyszögre végre városi autóval is el lehet jutni. Azt is támogatom, hogy a város fel fog lépni a trehány útfelújítások ellen. Közben azért szeretném egyszer megérteni, hogy a magyar utak miért mennek tönkre ennyire gyorsan. Valakik az iskola mellé jártak?
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
