Hogy mikor készült Szolnokról a második, közforgalomnak szánt, boltban megvásárolható városi térkép, még nem tudom. Az azonban biztos, hogy 1959-ben az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Kartográfiai Vállalata kiadott egyet. Ami hatvan év távlatából is rendkívül érdekes.
A gyalogos Zagyva-híd Városmajor felőli vége egy vakhíd, ami lassan fél évszázada nem vezet sehová. Annak idején biztos, voltak tervek az ottani lehajtóra. Gondolom, már akkor közvilágítás került arra a részre. Ami azonban jó ideje korláttal lezárt/elzárt/tiltott terület. Az utcai lámpákat viszont cserélni kellett. És talán a darabszám is adott volt. Mindez pedig felülírta a logikát és a józan gondolkodást. Így most van három lámpánk, amelyek olyan helyre szórják fényüket, ahová senki nem teheti be a lábát.
Amióta a kerékpárosok a forgalommal szemben is hajthatnak az egyirányú utcákban, az ilyen helyeken is óvatosan lépek le a járdáról. És mindig meglep, ha autó jön a nem várt irányból. Mint például az Aradi vagy a Károly Róbert utcák elején. Aztán egy perc bosszankodás után megértő vagyok.
Attól, hogy egy város tele van történelmi és művészeti látnivalókkal, és már a neve is felér egy turistamágnessel, még lehetnek benne olyan gyűjtemények, amelyek nem profik, nem múzeumiak, viszont emlékeket idéznek, és több embert vonzanak, mint egy tudományosan alapos bemutató.
Nincs azzal semmi baj, ha az ember otthon szeretné étteremben érezni magát, azaz nem akar babrálni az étel elkészítésével, hanem csak rendelni és enni szeretne. Mondjuk egy jó pizzát. Ami lehet különlegesen vékony, melegen házhoz szállítva. Néhány hónapja erre vállalkozik a szolnoki Pizza Home.
Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.
A szolnoki Kossuth téren készült kép egy május elsejei felvonulást mutat. Egyértelmű, hogy a fotós csak 1957-ben, ’58-ban vagy ’59-ben dolgozhatott, a Magyar utca torkolatánál állva.
Nem hinném, hogy a Tiszaligeti strandfürdő van elátkozva. Inkább mi, szolnokiak a választott vezetőinkkel. Bezár, nyitva marad? Lassan nyolcadik éve nem tudhatjuk, mi és miért történik.
A World Press Photot azért kell minden évben megnézni, hogy ne felejtsük, még a világ naposabb oldalán élünk. Meg azért is, mert a tavalyi szörnyűségeket az ideiek könnyen felülírják.
