A blogSzolnok augusztus 21-én frissül újra, merthogy 15 év gyakorlatának megfelelően az utolsó júniusi hírlevél kiküldésével nyári szünetre megy az egyszemélyes szerkesztőség. A Hogyan ünnepeltük a 900 éves Szolnokot előadással szeptember 9-én az Élő blogSzolnok sorozat is folytatódik.
A szocializmus idején épült házakat lehet szeretni vagy sem, ám ez nem változtat azon, hogy épített környezetünk többségét mégiscsak az ilyen épületek adják. Főleg azokban a városokban, amelyek szocialista megyeszékhelyként vagy iparvárosként fejlődtek igazán. Például Salgótarján.
Nem azt kérdezem, hanyas vagy, hanem azt, hogy az egykori osztálytársaid, testvéreid, gyerekeid közül hányan vannak még itthon? Ne is mondd, hanyas vagy, hiszen ha még szakmát tanuló gyerekeket pénzelsz, miközben egyre rosszabb állapotban lévő szülők miatt rohangálsz, és még infarktusra sincs időd, akkor tudom, egyívásúak vagyunk. Szendvicsnemzedék.
Egy doktori dolgozat is lehet letehetetlen olvasmány, főleg, ha megtaláljuk benne a szolnoki párhuzamokat, illetve néhány itteni kérdésre is választ ad. Márpedig Vigvári András tavaly megjelent Zártkert-Magyarország című munkája sok tekintetben ilyen. És kulcs lehet a szolnoki zártkertekhez.
Régen is voltak álmok, amelyek megvalósulására sokat kellett várni. Például Szolnokon a bejelentés után húsz évvel nyílt meg a kenyérgyár. És vannak olyan álmok is, amelyek nem ott és úgy valósulnak meg, ahogy eredetileg tervezték. Az első korszerű művelődési házunk nem a Gólyánál létesült.
A jórészt társadalmi munkában kialakított Tiszaliget végében lévő Turisztikai Központ ideális lenne lakóparknak, főleg, ha a Csáklya utcai híd miatt az a vége is megnyílna a Ligetnek. Jaj!
Szolnok azért nem megy egyről a kettőre, mert ők mindent megakadályoznak. Szolnok azért nem megy egyről a kettőre, mert ő nem csinál semmit. De van videóbajnokság és Sz. F. 2.0.
Elsősorban politikusoknak, továbbá nagy fehér, ötvenes férfiaknak és persze szülőknek is kötelezőolvasmánnyá tenném a Tilos az Á könyvek Hangulatjelentés című közérzeti novelláit.
Ez a fotó régebben készült – minimum 50 éve –, mint ahány éves a képen megörökített Tisza szálló, ami 1975-ben is még csak 48 éve működött. E soha postára nem adott lapnak a hátulján Szolnokot kétszer is köszöntik.
