A blogSzolnok augusztus 21-én frissül újra, merthogy 15 év gyakorlatának megfelelően az utolsó júniusi hírlevél kiküldésével nyári szünetre megy az egyszemélyes szerkesztőség. A Hogyan ünnepeltük a 900 éves Szolnokot előadással szeptember 9-én az Élő blogSzolnok sorozat is folytatódik.
A szocializmus idején épült házakat lehet szeretni vagy sem, ám ez nem változtat azon, hogy épített környezetünk többségét mégiscsak az ilyen épületek adják. Főleg azokban a városokban, amelyek szocialista megyeszékhelyként vagy iparvárosként fejlődtek igazán. Például Salgótarján.
Nem azt kérdezem, hanyas vagy, hanem azt, hogy az egykori osztálytársaid, testvéreid, gyerekeid közül hányan vannak még itthon? Ne is mondd, hanyas vagy, hiszen ha még szakmát tanuló gyerekeket pénzelsz, miközben egyre rosszabb állapotban lévő szülők miatt rohangálsz, és még infarktusra sincs időd, akkor tudom, egyívásúak vagyunk. Szendvicsnemzedék.
Egy doktori dolgozat is lehet letehetetlen olvasmány, főleg, ha megtaláljuk benne a szolnoki párhuzamokat, illetve néhány itteni kérdésre is választ ad. Márpedig Vigvári András tavaly megjelent Zártkert-Magyarország című munkája sok tekintetben ilyen. És kulcs lehet a szolnoki zártkertekhez.
Régen is voltak álmok, amelyek megvalósulására sokat kellett várni. Például Szolnokon a bejelentés után húsz évvel nyílt meg a kenyérgyár. És vannak olyan álmok is, amelyek nem ott és úgy valósulnak meg, ahogy eredetileg tervezték. Az első korszerű művelődési házunk nem a Gólyánál létesült.
Meg lehet sértődni, hogy a csak álmokban létező Csáklya utcai híd miatt nem indul el a bukott polgármester szentté avatási eljárása, de lehetne reális és fontosabb célokért is dolgozni.
Még csak 131 éve nevezik Kossuth térnek, Szolnok főterének azonban legalább ugyanilyen hosszú előtörténete is van. Keletkezése homályos, múltjának fordulópontjai viszont elmesélhetők.
Olyan országban szeretnék élni, ahol a helyi demokrácia születésnapján a kormány azt hirdeti, hogy akár a reklámjukat is megkérdőjelezheted, lehetsz bármilyen, szükség van rád.
Mivel az elmúlt három évtizedben nem láttam a Csak beljebb, Jancsikám! című előadást, így nem tudom eldönteni, hogy a Szín-Mű-Hely új bemutatója remake, felújítás vagy új rendezés.
