Az AKB rovat két bejegyzésére többen is reagáltak, bár bevallom, volt egy olyan is, amire több hozzászólást reméltem. Természetesen az állomás elmaradt felújítása se maradt szó nélkül.
A Beton- és Vasbetonipari Művek (BVM) döntéshozói 1976-ban úgy gondolták, hogy a következő évi kártyanaptárjukra, a tíz üzemük közül, a szolnoki gyár látképét tetetik. Kiadványuk így bekerült a viszonylag kevés olyan szolnoki kártyanaptár közé, amely valamiféle helyi "tájképet" őriz.
Talán Szolnok első írásos említésének 1000 éves jubileumára majd sikerül úgy felkészülni, hogy a 900 éveshez hasonló eredmények szülessenek nemcsak beruházásokban, de kiadványokban és eseményekben is. A jövőre esedékes 950 éves megemlékezések hajója elúszott, bár a nyomába kellene eredni.
Olcsó poén, de Kis-Magyarország, ezért ne hagyjuk ki: Nagykörűben úgy építettek lombkoronasétányt, hogy lomb is van körülötte. És, ha már kis hazánk, azt is hozzátehetjük, talán a nagykörűiek is szívesebben vették volna a községbe vezető közút felújítását. Pedig élmény a sétány.
A legjobb, ami eddig a Várkapuban történt, a kávézó, ahol van értelme ajánlatot kérni, ahol többször is el tudják készíteni az ország egyik legjobb lattéját, ahol érdemes süteményekről álmodozni. És ezúttal is vonatkoztassunk el az épülettől, a kiállítástól és az elhúzódó beruházástól!
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
