Szolnok első elektromos lámpája a Nemzeti szálló megnyitásakor gyulladt fel 1895-ben. Négy évvel később a Kossuth tér és a Gorove utca már "tele" volt villanypóznákkal, ám a közvilágítást sokáig nem önálló lámpaoszlopokkal oldották meg. Erről is mesélnek a régi szolnoki fotók.
Nem, ennyi idő után sincs még kész a Tiszaligeti strand, miként magyarázat sincs a csúszás okaira. Viszont van már kinevezett üzemeltető. Nem én viccelek. De idézek a helyiek véleményeiből.
Ha kormánypárti vagy és jó hazafi, akkor tetszett a Most vagy soha!, ha meg ellenzéki és hazaáruló, akkor nem. Illetve, ha tetszett, akkor biztos, kormánypárti szavazó vagy, ha meg nem tetszett, akkor majd az ellenzékre voksolsz. Egy másik film jutott eszembe: Magyarázat mindenre.
Valamilyen csoda folytán a két héttel ezelőtt AKB-re állított Baross utcai telefonfülke pár nap alatt megtisztult. Nem szeretném ezt a rovatot a szolnoki telefonfülkék oltárán feláldozni, de hátha vannak még csodák. Mert lepusztult telefonfülkék még akadnak Szolnokon. Például a Centrum és a néhai pártház között. És ez se ma lett ennyire elhanyagolt, azaz jó ideje A Kivert Biztosíték (AKB) rovatba kívánkozik. Tudok hinni a csodákban.
Alig él már olyan, akinek emlékei lehetnek arról a nyolcvan évvel ezelőtti vasárnapról, majd Szolnok esetében az azt követő bő fél évről, ami megtizedelte a város lakosságát, elpusztította építményei jelentős részét, gyalázatos tettek színhelyévé tette utcáit. Nem lenne szabad elfelejteni 1944-et!
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
