Nagy-fenék, Katona-kút, Fekete-halom, Cukrász-dűlő, Kertészet. Szolnok részei, amelyeket hol feltüntettek korabeli térképeken, hol nem. Persze fenntartásokkal is kezelhetjük a szocialista időkben készült térképeket, mert a szobrok megnevezése se mindig ment. Érdekes utazás 1980-ban.
Három évtized fejlődésére visszanézni maga a pánikroham, hisz ilyen tempóban a következő harminc év se ígér túl sok jót. Énekelhetjük Demjén Ferenc örökbecsűjét, csak éppen a szívünk nem a búcsú, hanem a valóság miatt szakad meg. Korlátozni kellene a tapasztalást, hogy jó vasutunk legyen.
Az előző századforduló Alföldjét és az itt élt embereket körülvevő lakókörnyezetet is úgy hagyta ránk Tornyai János, ahogy valószínűleg sem mi, sem az utánunk következők nem láthatják. Tornyai színeiben számomra az az igazi erő, hogy olyan világot őriznek, amikről még fotók is alig készülhettek.
Nem a kezünk rövid, hanem a kuka van messze. Nem a kuka van messze, hanem trehányak vagyunk. Nem a kuka kicsi, hanem a parkoló autó sok. Nem közterület, mégis közös a szemét. Nem a parkolással és a díjfizetéssel, hanem az utána maradó cetlikkel van a gond. Nem, nem jó ez így. Nem, nem akarok kifogásokat és magyarázatokat kitalálni a Pelikán pláza parkolóház kijáratának állapota kapcsán. Mert nem jó ez így. És pont.
Ha nem ront ránk ilyen korán a tavasz, biztosan kevesebbet kujtorgok a városban, a Tiszavirág-híd környékén. Ha meg nem fejlődik ilyen szédületes tempóban a technika, nem lapul folyamatosan a zsebemben fényképezőgép. Hárítok! E két "ha" miatt született ez a kis galéria.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
