A nyolcvanas évek előtt született, a szocialista táborban felnőtt embernek mi a legkedvesebb emléke a ma már nem létező Csehszlovákiáról? A remek koh-i-noor ceruzákon és a csodálatos Skoda Felíciákon túl? Hát krtek, azaz a kisvakond, akinek hol nadrágja, hol autója, és két remek barátja volt.
Remek nyári program lehet, főleg ilyen hűvös, olykor esős időben is. Szolnokról szűk másfél óra alatt kényelmesen elérhető autóval. Ráadásul az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark akkora, hogy sosincs tömeg. Viszont egy napot rá kell szánni.
A maga nemében egyedülálló épület Szolnokon. Lassan kilencven éve áll a Baross úton, mégis alig találni róla fotókat. Úgy tűnik, évtizedek óta csak használjuk - szerencsére arra, aminek eredetileg épült -, és ritkán csodálkozunk rá szépségére. A nagypostánk.
Augusztus első hétvégéjén ismét Szolnokon rendezik a Szovjet Veterán Járművek Találkozóját.
A résztvevő járművek augusztus 7-én 9-13 óra között tekinthetők meg a Cora parkolójában.
A megválasztott polgármester mellett eddig is sertepertélt a bukást feldolgozni képtelen expolgi, és immár egy lemondása ellenére hivatalába visszahelyezett fő-városüzemeltetőnk is van.
Nem tudom, emlegették-e már annyiszor Szolnokot tévésorozatban, mint az RTL Bróker Marcsi szériájának első részében. Az alkotók nem akarták letagadni, hol játszódik a történet.
A szolnoki megyeházát és akkor még a Gorove út elejét ábrázoló lapot egy olyan katona küldhette Kispestre, aki két hónappal később már Kolozsváron állomásozott. 1940 nyarán.
A kelet-franciaországi Mulhouse ugyan még csak nyolcszáz éves, de a belvárosában több parkoló helyére is virágágyást építettek. És ezzel nincsenek egyedül. Tudom, hogy ez egy másik Kelet.
