A mellékelt képhez tartozó felirat az állítja, Szolnokon készült a fotó. Ha ez igaz, akkor csak a Várkonyi téri Zagyva-híd ábrázolhatja, a Tallinn városrész felől fotózva. De mikor?
Százhetvenhat, 1914 és 1916 között írt tábori levelezőlap egy férj üzeneteivel. Több tucat képeslap, amelyeket egy másik férj küldött a Jászkiséren maradt párjának. Fotók, levelek, kérvények, könyvecskék és noteszek a Megyei Levéltár pályázatára érkezett anyagokban.
Varga Lajos neve az elmúlt húsz évben összeforrt a szolnoki szódával és a helyi ásványvízként ismert Áldásvízzel. A szakmája múltját is kutató, az iparos kollégák összefogásáért is sokat dolgozó szolnoki szódással beszélgettünk.
A Tisza-parti Nyár elmúltával sem lesz üres a Tiszai hajósok tere. Szombattól öt napon keresztül az Ételkorzó várja az érdeklődőket. Lesznek bajor ételek, magyar pálinkák és különleges koncertek is. Jakus Beátával, a program szervezőjével, az ANKK munkatársával beszélgettünk.
A képet nézegetve próbálom kitalálni, hogy hol lehetett egykor Szolnokon, a Tiszán a Strandfürdő. Így nagybetűvel. Azaz, ahogy a képen látható kiépítve, sőt talán átkelőhajóval is.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
