Nemcsak a felirat, de a jellegzetes híd és a Damjanich-emlékmű is elárulja, hogy hol készült ez a fotó. Valamikor a hatvanas években, amikor a torkolat környéke még a Tabánra, és nem egy lakótelepre hasonlított.
A Damjanich János Múzeum Rákóczi-szabadságharcra és a szatmári béke 300. évfordulójára emlékező kiállítása nem jöhetett volna létre egy szenvedélyes magángyűjtő nélkül. És nem is nyújt teljes élményt, ha nem vesszük meg a hozzá tartozó, kiváló katalógust. Persze előre.
A Baross úton naponta közel tízezer autó közlekedik. A napi kétezer autó is indokolná, hogy itt kerékpárút épüljön. Erre is felhívta a figyelmet a Föld Napján szervezett, városi kerékpáros felvonulás.
Április 28-án, 18 órakor díszbemutatón láthatja a közönség a Cannes-ban Fipressci-díjjal kitüntetett Pál Adrienn című filmet. A díszbemutató vendége lesz a főszerepet játszó -...
Kellenek olyan helyek, ahol majdnem úgy főznek, mint otthon. Ahol a csigatésztás húsleves nagyon hasonlít arra az utánozhatatlanra, amit nagyanyám tudott elkövetni, ahol a húsokkal és a körettel semmi különöset nem csinálnak, és ettől olyanok, ahogy szeretjük. Horváth kert a város szélén.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
