Van ezen a képen valami zavaró. A fotó a Sólyom utcában készült. Tavaly tavasszal hetekig virított ugyanez a jel egy választási plakáton a Pólya Tibor utcában. Kíváncsi vagyok, itt meddig maradhat a falon. Nekem már az egy nap is sok!
Nincs kétségem afelől, hogy Szolnok legjobb helyen lévő étterme a Galéria a Tiszai hajósok terén. Egy olyan asztalnál ültünk, ahonnan az egyik ablakon kinézve az új gyaloghidat és a kérészes szökőkutat láttuk, míg a másik mögött a zsinagóga magasodott. Már a látvány miatt is érdemes beülni ide.
Nem tudtam, hogy Hruscsov járt Szolnokon. A Fehérház előtti egykori aluljáróról se gondoltam, hogy a hatvanas évek végén már létezett. És az Antal Imre vezette szolnoki szépségkirálynő választás sem volt meg eddig. Szerencse, hogy a közelmúlt krónikásánál, Nagy Zsoltnál, mindig volt fényképezőgép.
A Titkos sétány című cikk azzal kezdődött, hogy a Tisza és a Zagyva torkolatánál, a Guttenberg téri olajos házak előtt kivágták a hatalmas fákat. A téma meglehetősen nagy indulatokat kavart.
Belekötöttem egy fiatalemberbe, mert autóval közlekedett a Tiszaparti sétányon. Aztán rájöttem, hogy ő is belém köthetne, mivel én meg ott kerékpározok. Igaz, a táblák segítségével sem tudom eldönteni, hogy szabályos ez vagy sem.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
