Ez a felvétel 1977-ben készülhetett Szolnok új belvárosáról, mégpedig a Kolozsvári út 4. vagy 6. szám, második vagy harmadik emeleti valamelyik lakásának ablakából, ami igazi értékét adja ennek a számomra ismeretlen eredetű képnek. Ebből a szögből ugyanis ritkán készülhetett kép.
Szomorú, búsuló, merengő, bánkódó vagy ülő jelzővel is illetett szolnoki Krisztus-szobor 2023-ban nemcsak picit odébb került, de megszabadult festésétől és a szemét is felnyitotta. Két évvel a felújítása után a körülötte lévő terecske nevet is kapott, így talán van remény a következő évszázadokra is.
Aki Szolnok 900 éves jubileumát egy új Zsiguliban szerette volna ünnepelni, annak legalább egy évvel korábban meg kellett rendelnie álmai autóját a Merkúrtól. Ha átlagfizetéséből akarta ezt megtenni, akkor 27 hónapig nem nyúlhatott a havi fixéhez. Autómustra a jubileum évéből.
Egykor Kelet-Európa legmodernebb vasútállomás volt. Talán ezzel a kukával, oszloppal, a felső réteg alatt pedig még az eredeti festék is ott lehet. Mennyit fejlődött azóta a világ? Máshol. Igaz, nálunk már takarítószemélyzet is utazik az intercity járatokon, Szolnokon meg új a vécé az aluljáróban. A vágányok mellett tessék vigyázni, Szolnokra vendégek érkeznek! Hírünket viszik a világba. Kelet. Kelet-Európa. Egykor. Hát ez maradt.
Helyi képviselőket szerintem azért választunk, hogy helyettünk intézzék a település ügyeit, és nem azért, hogy hírügynökséget vagy hírolvasót játsszanak a világhálón. Az egyiktől azt kell megtudnom, hogy a nyáron vonattal is mehetek a Balatonhoz, a másiktól meg, hogy tűz volt a színházban.
Nem történt semmi sem. Felejtsük gyorsan el? Egy évünk elszelelt. Dúdolhatnánk dalokat, csavarhatnánk ki verssorokat, ha éppen nem a bőrünkre menne mindaz, ami Szolnokon (nem) történt.
Egy film attól még nem jó, hogy kis költségvetésű. Az sem biztosíték semmire, hogy a sztori színházban működött. És sajnos a korábbi Oscar-díj sem garancia semmire. Mindez nem egykutya.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai 200 kiállítása becsülendő kísérlet arra, hogy a 21. században is népszerűvé tegye a 19. század nagy mesélőjét. Ám ehhez a 20. századi olvasók is kellenek.
Tuti biznisz, ha Szolnok néhány még meglévő, fák törzse köré hajlított hirdetőoszlopával a tulajdonosnak csak annyi dolga van, hogy beszedje a rájuk kerülő plakátok után a pénzt. Persze, lehet, hogy csak a jövő számára szeretné így megőrizni a szolnoki plakátokat. Meg az is előfordulhat, hogy gazdátlan a város, így ezek a függőleges szemétdombok évek óta egyetlen illetékesnek sem fájnak. Így háborítatlanul díszítik Szolnok utcáit.
