A város jelképéről kapta a nevét, de nem akarom azt mondani, hogy ezért lett olyan a sorsa, amilyen. Ott áll a város közepén, mint egy szellemház, amit se működtetni, se lebontani nem éri meg. Hát akkor mi lesz vele? Megvárjuk, amíg összedől. Nem kellene!
Valamikor a hatvanas évek végén készült egy terv a Baross-Szapáry-Ady utcák által határolt terület beépítésére. A terv csak félig valósult meg. Szerencsére.
A West Balkánban történtek kapcsán felvetődött, jogszabályban kellene korlátozni, hogy a 16 éven aluliak este 10 után ne tartózkodhassanak szórakozóhelyeken. Azt hiszem, a Szolnok belvárosában élők ezt örömmel támogatnák. Igaz, megelégednének a meglévő előírások betartatásával is.
Az Album rovatba múlt héten felrakott Utcavég című cikkemben tévedtem. Az utcát ugyan eltaláltam, a végét azonban nem. Alapos levelében erre hívta fel a figyelmem Gulyás Katalin, a múzeum munkatársa.
Folytatódik az Ádámok és Évák ünnepe a Szolnoki Szigligeti Színházban. A tavalyi nagysikerű Ember tragédiája után, ebben az évben Bibliából vett jeleneteket állít színpadra mintegy 300 diák. Az egyik ötletgazdát és a megvalósítás színházi motorját, Kiss József művészeti vezetőt kérdeztük.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
