Az ünnepek közeledtével feltűnnek a boltok polcain a használhatatlan gagyik. Az egyik szolnoki nagyáruház kínálja ezt a nívós ajtódíszt. Kínában készült. Lehet, hogy az ünnepekre érkező ufókat köszönti.
A január óta tartó kampánynak vége, idén több voksolás nem lesz, megalakultak a képviselő-testületek, tehát idézhetjük Móricz Zsigmondot: "Ne politizálj... Fogj hozzá a munkához azonnal!". Aki azt hiszi, könnyű lesz, téved.
Október második szombatján a magyar fürdők napját rendezték. A martfűi strand szabadtéri meleg vizes medencéjében üldögélve jutott eszembe, hogy gyerekkoromban, még Szolnok is csatlakozhatott volna egy ilyen programhoz.
Sokszor azon vettem észre magam, teljesen belefeledkezem a játékukba, és hirtelen arra riadok: miért hallgatom ki ennek a két szerelmes fiatalnak a beszélgetését. Azt hiszem, ezek azok a pillanatok, amikor azt mondják: a színpadon megtörtént a csoda.
Nem hittem volna. Hétfőn jelent meg a Zsákutca táblák című írás a blogSzolnokon, ami a Verseghy gimi előtti útszakasz kaotikus közlekedési kiegészítő-tábláiról szólt. Ma már rend van. Persze, nem hiszem, hogy a cikk miatt.
A kelet-franciaországi Mulhouse ugyan még csak nyolcszáz éves, de a belvárosában több parkoló helyére is virágágyást építettek. És ezzel nincsenek egyedül. Tudom, hogy ez egy másik Kelet.
Négy évtizede csodálatos álmokat szőttek a szolnoki Tabánról. Ugyanakkor 3 forintra emelkedett egy gombóc fagyi ára, a helyi színház és rádió pedig új vezetőt kapott. Régi augusztusok.
A jórészt társadalmi munkában kialakított Tiszaliget végében lévő Turisztikai Központ ideális lenne lakóparknak, főleg, ha a Csáklya utcai híd miatt az a vége is megnyílna a Ligetnek. Jaj!
Szolnok azért nem megy egyről a kettőre, mert ők mindent megakadályoznak. Szolnok azért nem megy egyről a kettőre, mert ő nem csinál semmit. De van videóbajnokság és Sz. F. 2.0.
