Szombat éjszaka ellopták a biztosító kábeleket a vasúti sínek mellől Abony közelében. A bátor akció következtében akadozott a vasúti közlekedés Szolnok és a főváros között. A színesfém-tolvajok működéséhez lenne néhány megjegyzésem.
Húsz évvel ezelőtt, 1990. október 26-án reggel Szolnok eddigi történetének legnagyobb dugójára ébredt. És két és fél napig úgy is maradt. Hiszen a fővárosból indult taxisblokád bennünket sem került el. Én így emlékszem azokra a napokra.
A férfiakkal csak a baj van. Akár erről is szólhat a Szín-Mű-Helyben látható Csupa balláb című vígjáték. Meg arról is, hogy Szolnokon van tíz színész, akik ismét valami szerethetőt produkálnak esténként.
Kádár Zoltán a blogSZOLNOK Album rovatában található két képéhez, a Fiatal múlthoz (Domus környéke) és a Változó térhez (Kossuth tér) küldött két érdekes megjegyzést.
Demeter István a szolnoki Tisza filmszínház tulajdonosaként a város utolsó igazi mozisa. Nemcsak filmeket vetít, de fesztivált rendez, filmet forgalmaz, és nem mellesleg megmenti a város egyik régi épületét. És bízik abban, hogy a válság elmúltával a mozi recessziója is véget ér.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
