Várjuk a csodát

Várjuk a csodát

Dátum:

A január óta tartó kampánynak vége, idén több voksolás nem lesz, megalakultak a képviselő-testületek, tehát idézhetjük Móricz Zsigmondot: "Ne politizálj... Fogj hozzá a munkához azonnal!". Aki azt hiszi, könnyű lesz, téved.

varoshaza-1_400Az október elején tartott önkormányzati választások megmutatták, hogy nem elég a győzelemhez a legnagyobb kormánypárt logója. Vannak ugyanis olyan települések, ahol a kormánypárti polgármestert annak ellenére elzavarták a helyiek, hogy már évek óta boldogította őket, és volt olyan hely is, ahol hiába jött az új arc a győztesnek hitt logóval, nem termett számára babér. Mert bár az ország többségének elege lett a korábbi kormányzópártból, azért a többség megmaradt választópolgárnak. Azaz, nem lehet olyan embert egy közösségre erőltetni, aki nem bírja a helyiek bizalmát.

És ennek a tanulságait a következő négy évben érdemes szem előtt tartani. A győztesek jó, ha tudják, a logó nem védi meg őket, dolgozni kell. A mai vesztesek pedig számolhatnak azzal, hogy ha többet dolgoznak a településért, ha összefognak, akkor a mai győztes csapat tagját is leválthatják. Tévedés azt gondolni, hogy a komoly ellenzéki oldal nélkül maradt képviselőtestületek azt tehetnek a településükön, amit akarnak, kár azt kárálni, hogy a béna ellenzék miatt, kontroll nélkül maradtak az önkormányzatok. Tessék lapozgatni az október 3-i eredményeket!

Ami pedig a majdnem egyszínűvé lett testületeket illeti. Bökjünk ide egy újabb idézetet: „Az ellenségeinkkel elleszünk valahogy, de a barátainktól ments meg Uram minket”. Láttam én már olyan képviselőtestületet, ahol a személyes érdekek és sérelmek mentén szakadt a frakció, és a pitiánerség szétverte a biztos többséget, a település pedig az egyéni érdekek miatt elvesztegetett négy évet. Nagy mutatványra lesz szüksége minden polgármesternek, hogy a támogatóit egybe tartsa, mert sok önkormányzati képviselő ringatja magát abban a tévedésben, hogy a voksok révén okosabb és intelligensebb lett, mint előtte volt. Ráadásul a győzelem olykor mámorító, és a mámoros ember, sokszor téved.

Nem irigylem a győztesektől a sikert, mert a látszat ellenére sem lesz könnyű az elkövetkező négy év. Mindenki csodát vár. Ma már nem lehet arra hivatkozni, hogy más színű a kormány, a megye, a város, ezért nem valósulnak meg a tervek, ezért nem jönnek a pályázati pénzek, az országos beruházások. Néhány hónapig még lehet visszafelé mutogatni, de eljön az az idő, amikor mást már nem lehet okolni.

Láttuk, az országos politikában meg lehet élni a parasztvakítással is, helyben azonban nem lehet sokáig vetíteni. Helyben dolgozni kell, és kézzel fogható eredményeket produkálni. Néha nagyokat, legtöbbször kicsiket és egyszerűeket. Az az igazi csoda, ha ez sikerül.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kinek az órája?

Utasítható alattvaló vagyok, avagy minél jobban kiszolgálandó ügyfél? A monopolhelyzetben lévő szolgáltatók szolgáltatnak vagy a legsötétebb állampárti hagyományokat ápolják? Nem értem.

Sokadik, néma kiáltás

Kell egy halott? Nyolcvanas nyugdíjas vagy ötéves óvodás? Nem büntethető elkövetővel, hárító szülőkkel, egymásra mutogató hatóságokkal? Vagy leüvöltjük végre a döntéshozók fejét?

Helyben hallgatás

A fejétől bűzlik, de a működéshez az kevés. Miközben a „szabadságharcosok” disznóságai miatt már nagyhalak is horogra akadnak, mikor nézhetünk szembe a helyi segítőkkel, működtetőkkel?

Árnyékra vetődés

Közeleg az ősz, egyre hűvösebb van, talán csapadék is lesz. Rossz emlék a hőkupola és a forróság. Bár tanulhatnánk is ezekből, elkezdhetnénk felkészülni a következő forróbb nyarakra.