Az országos sajtóból kellett megtudnom, hogy kínai kézbe került Szolnok jelképe. Azt persze tudtam, hogy eladták a Tisza Szállót, a ?Szolnok jelképe? kitétel viszont szíven ütött. Mert szeretem ugyan a Tisza Szállót, de baj, ha ezzel az épülettel azonosítják a várost.
Az ötlet zseniális volt. A kivitelezés lehetett volna jobb is. Remélem, nem egyszeri és megismételhetetlen alkalomról van szó, hanem egy jó kezdetről. Aki nem látta, bánhatja. Gyermekbetegségeivel együtt is tetszett a Zsaru Napok az Aba-Novák Kulturális Központban.
A hét végén kerül standokra az Eső című irodalmi lap legfrissebb száma, amelyet ezúttal szinte csak megyei kötődésű szerzők írásai töltenek meg. Az immár XIII. évfolyamban járó irodalmi folyóirat történetéről és működéséről Jenei Gyula főszerkesztővel beszélgettünk.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár szeptember 15-i konferenciáján érdekes előadást tartott Szászi Gábor mérnök alezredes a magyarországi kisvasutakról. Tudományos beszámolójában érintette a Tisza-ligetben egykor közlekedő szolnoki úttörővasutat is, amiről azonban nagyon kevés információt lehet találni. Segítsenek!
Vannak hétköznapi éttermek, amelyek éppen arra jók, hogy hét közben, munkaidőben egyszerű, de finom ebédet kínáljanak. Az ilyen helyek ajánlás útján találhatók meg. Például a Sütő utcában, a Le Diner Restaurant.
Tudom, hogy évek óta nem esett ilyen sok hó, és nincs annyi hólapát meg hómunkás, amivel mindenünnen el lehet takarítani a havat. Azt is tudom, hogy a hó eltakarítása alapvetően a tulajdonos feladata. Ezért is kell azt feltételeznem, hogy a Hubay út és a Kossuth tér találkozása senkié sem, hiszen ott tíz nappal az első hóesés után sem sikerült takarítani. A város főterének egyik bejárata egy latyaktenger, mert senkiföldje. Vagy csak nincs gazdája a városnak?
Szolnok 150 évvel ezelőtti megyeszékhellyé válásának egyik következménye volt, hogy újfajta lakhatási körülményeket kellett teremteni a városban. Szolnokon is elindult a bérházak építése.
A Tisza-parton, a Tisza szálló mögött, a sétányon parkoló autókról írtam A Kivert Biztosítékban (AKB), ami szándékom ellenére további témákban is „megszólaltatta” az olvasókat.
Az Árvát a forgatás idején 12 éves Barabás Bojtorján miatt volt érdemes elkészíteni, és legfeljebb miatta érdemes megnézni. A történet, a dialógusok és a trükkök ugyanis vállalhatatlanok.
