Az angolok bizalma szinte letörhetetlen. Segítőkészségük határtalan. Furcsaságaik pedig olykor elképesztőek. Van, amit érdemes lenne eltanulni tőlük, és bizony van, amit jobb lenne elkerülni.
Becsülöm azokat a helyeket, ahol bárzongoristát fogadnak. Szeretem az olyan éttermeket, ahol az étlap nem sorszámozott felsorolás, hanem kellemes olvasnivaló. Ezek ugyanis arra utalnak, hogy valaki gondol valamit az adott helyről. Például az Andante-ről. Ami azonban még nagyon nem az igazi.
Öröm az ürömben: szombaton ugyan véget ért a Tiszavirág Fesztivál - az ötödik -, de remélhetjük, hogy nem egy évet, hanem csak tíz hónapot kell várnunk a következőre. Jó ötletek, színvonalas fellépők, ideális helyszín jellemezte az idei fesztivált. Ami meg nem tetszett, az nem a szervezőkön múlott.
Doros Judit 1998 óta szolnoki lakosként tudósította a Népszabadságot az Észak-Alföld, így a megye és a város eseményeiről. Néhány hónapja a lap Észak-magyarországi regionális tudósítója lett, és egyben visszaköltözik kedvenc városába, Egerbe. Költözés közben beszélgettünk.
A Szolnoki Cukorgyár 1914-ben kezdte és 2007-ben fejezte be a termelést. A gyárkéményt 2009-ben robbantották fel, a munkásoknak épült kolónia azonban még áll.
Négy évtizede csodálatos álmokat szőttek a szolnoki Tabánról. Ugyanakkor 3 forintra emelkedett egy gombóc fagyi ára, a helyi színház és rádió pedig új vezetőt kapott. Régi augusztusok.
A jórészt társadalmi munkában kialakított Tiszaliget végében lévő Turisztikai Központ ideális lenne lakóparknak, főleg, ha a Csáklya utcai híd miatt az a vége is megnyílna a Ligetnek. Jaj!
Szolnok azért nem megy egyről a kettőre, mert ők mindent megakadályoznak. Szolnok azért nem megy egyről a kettőre, mert ő nem csinál semmit. De van videóbajnokság és Sz. F. 2.0.
Elsősorban politikusoknak, továbbá nagy fehér, ötvenes férfiaknak és persze szülőknek is kötelezőolvasmánnyá tenném a Tilos az Á könyvek Hangulatjelentés című közérzeti novelláit.
