Éppen a Ligetben brűgöltem, élveztem a strand kellemes meleg vízét, és nem nagyon akartam senkire figyelni, semmire gondolni, csak lazulni és kikapcsolni. Alig voltunk a medencében, kellemes volt a víz, a csend. Az itt folytatott meghitt beszélgetések azonban olykor nemcsak az egymással társalgóknak szólnak.
Nem egyedi eset. Hiába van felfestve az aszfaltra a hatalmas fehér X. Vannak, akik azt gondolják, az a parkolóhelyet jelöli. Hogy egy kapu elé áll? Kit érdekel? A lényeg, hogy le tudott parkolni. Más meg oldja meg a saját baját.
Hosszú kihagyás után ismét műsoron a Szigligeti Stúdiószinpadán a Radó Denise rendezte Szépségszalon (Acélmagnóliák). Szereplők: Kertész Marcella, Császár Gyöngyi, Jankovics Anna, Lugosi Claudia, Sárvári...
Nem történt semmi sem. Felejtsük gyorsan el? Egy évünk elszelelt. Dúdolhatnánk dalokat, csavarhatnánk ki verssorokat, ha éppen nem a bőrünkre menne mindaz, ami Szolnokon (nem) történt.
Egy film attól még nem jó, hogy kis költségvetésű. Az sem biztosíték semmire, hogy a sztori színházban működött. És sajnos a korábbi Oscar-díj sem garancia semmire. Mindez nem egykutya.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai 200 kiállítása becsülendő kísérlet arra, hogy a 21. században is népszerűvé tegye a 19. század nagy mesélőjét. Ám ehhez a 20. századi olvasók is kellenek.
Tuti biznisz, ha Szolnok néhány még meglévő, fák törzse köré hajlított hirdetőoszlopával a tulajdonosnak csak annyi dolga van, hogy beszedje a rájuk kerülő plakátok után a pénzt. Persze, lehet, hogy csak a jövő számára szeretné így megőrizni a szolnoki plakátokat. Meg az is előfordulhat, hogy gazdátlan a város, így ezek a függőleges szemétdombok évek óta egyetlen illetékesnek sem fájnak. Így háborítatlanul díszítik Szolnok utcáit.
