Csévéltem magnókazettát ceruzával, törtem ki és ragasztottam le törlést akadályozó és engedő bütyköt kazettán, de sajnos nem raktam el eredeti csomagolású TDK-t, sőt üres csomagolást sem. Palády Zoltán szerencsére igen. És mindent megírt a Magnókazettás emlékeim című könyvében.
Az ismeretlen fotós a mai Boldog Sándor István körút és a Kossuth utca találkozásától fotózta a jelenlegi Baross utca elejét. Nagyjából azt, ahol több mint ötven éve már parkoló található. A fotózáskor a Ságvári körút és a Beloiannisz út sarkán működött a Szigligeti könyvesbolt.
Egy példa, hogy néha jól is elsülhet, amikor a blogSzolnok Facebook-követői csak a közösségi oldalra kirakott fotót nézik, és azt kommentelik. Ezúttal a néhai Sport cukrászda miatt.
Örkény István Kulcskeresők című drámájáról sokan tudják, hogy ősbemutatója azért volt 1975 őszén, Szolnokon, mert a város 900 éves jubileumára készült. Így meg is lehetett feledkezni Galambos Lajos darabjáról, amit ugyancsak ez alkalomból rendelt a város. De talán soha sem készült el.
Képzeljük el, hogy családi megtakarításainkat nem saját belátásunk szerint forgathatjuk vagy kamatoztathatjuk, nem a számunkra szimpatikus bankban helyezhetjük el, hanem az államkasszára kell bíznunk! Borzasztó lenne? A nagyobb családunk, a városunk pénzével pont ez történik.
Meg lehet sértődni, hogy a csak álmokban létező Csáklya utcai híd miatt nem indul el a bukott polgármester szentté avatási eljárása, de lehetne reális és fontosabb célokért is dolgozni.
Még csak 131 éve nevezik Kossuth térnek, Szolnok főterének azonban legalább ugyanilyen hosszú előtörténete is van. Keletkezése homályos, múltjának fordulópontjai viszont elmesélhetők.
Olyan országban szeretnék élni, ahol a helyi demokrácia születésnapján a kormány azt hirdeti, hogy akár a reklámjukat is megkérdőjelezheted, lehetsz bármilyen, szükség van rád.
Mivel az elmúlt három évtizedben nem láttam a Csak beljebb, Jancsikám! című előadást, így nem tudom eldönteni, hogy a Szín-Mű-Hely új bemutatója remake, felújítás vagy új rendezés.
