Egy letűnt kor marketingeszközeinek maradványaiként meredeznek a város több pontján is ezek a valamikori hirdetőtábla-keretek. Igényes, de rozsdás vasmunkák. Biztos van tulajdonosuk is, ezért nem lehet őket eltávolítani még akkor sem, ha már nincs értelmük, csak a városképet szennyezik. Mit hirdetnek? A múló időt?

Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú? Mert a neved szolnoki koszorú? Mert a helyed négy és fél hónappal a használatod után, a veled megkoszorúzott park bokrai alatt van? Nem vigasztal, hogy ez minden évben így történik Szolnokon? És az sem, hogy a város emlékműveinek tövei tele vannak hozzád hasonló, több hete-hónapja elszáradt, méltatlan koszorúkkal? Közös szégyenünk, hogy ünnepélyesen koszorúzni tudunk, de valóban, egy-egy ünnepségen túl emléket ápolni még nem.

Harminc éve még végig lehetett menni a tiszaligeti erdei tornapályán. Ma már csak a táblák árválkodnak szanaszét az erdőben. Hülyeség volt? Felesleges? Hát, akkor miért kell veszni hagyni, ha már egyszer régen, valakik megcsinálták?

A védelemre érett Templom utca elején néhány hónappal ezelőtt gyönyörűen felújították a Bányakapitányság egykori épületét. Március végére így néz ki. Értelmetlenül, eszetlenül összefestette valaki. Nemcsak a tulajdonosnak okozva kárt, de Szolnok egyik legszebb utcájába belerondítva, minden lokálpatriótát összemaszatolt. Hol vannak ilyenkor a várost pásztázó kamerák? A sok egyébre ráérő rendőrök? A rongálók azonnali előkerítésére buzdító politikai felháborodás? Az ilyen festékeket árusító boltok számonkérése? Hosszú-hosszú várost takarító közmunkára ítélném azt a "hülyegyereket", aki nem fogja fel, hogy az önkifejezése agyatlan rombolás.