Szűk nyolc hónap alatt 312 előadás azt jelenti, hogy háromnaponta négyszer gördült fel a függöny a Szigligetiben. Az pedig, hogy több mint 100 ezer néző volt kíváncsi a 10 idei produkcióra, jóval több a megszokásnál. Nem véletlen, hogy több darabot a következő évadban is műsoron kell tartani.
Az évad végén virtuális elismerések
A 2015-16-os évad első bemutatóját, a Nagymamát, konkrétan megkönnyeztem. A Radó Denise rendezte Padlást az eredetinél is jobbnak tartottam, és nagyon örülök, hogy nemcsak az első, de a 49. előadást is láthattam. A Denevérről elismertem, hogy nem nekem repült, a Makrancos hölgy sem talált meg, viszont Szente Vajk Hello Dollyja nem okozott csalódást. A szolnoki Svejk Barabás Botond és Mészáros Pulcher István főszereplésével, pedig több volt, mint parádés. A Szín-Mű-Helyben a gyerekelőadásokat sajnos nem láttam, viszont a Furcsa párt és a Könyvtári capricciot többször is megnéztem. Azaz el kell ismernem, összességében ebben az évadban nekem nem okozott csalódást a Szolnoki Szigligeti Színház. Sőt, ki merem jelenteni, ebből az évadból is legalább annyi mindenre lesz érdemes emlékezni – előadásokra, színészi alakításokra, díszletekre és jelmezekre -, mint az elmúlt harmincból, amióta önszántamból járok színházba.
Egyszemélyes szerkesztőségem úgy döntött, hogy ettől az évtől virtuális elismerésben részesíti az évad legjobbjait. Leadott szavazatom alapján szeretném kihirdetni a „blogSzolnok Tisza-parti Világot Jelentő Deszkák” díj idei elismeréseit.
Az évad legjobb női színészének Gombos Juditot választottam, aki a Nagymamában, a Padlásban és különösen a Könyvtári capriccióban nyújtott alakításaival, illetve az elmúlt évtizedek színpadi alázatával érdemelte ki az elismerést. A legjobb férfi színész díját Mészáros Pulcher Istvánnak ítéltem, elsősorban a Svejkért, de nem kevésbé a Furcsa párban, a Nagymamában és a Denevérben nyújtott alakításaiért. A legjobb rendezés és egyben az év előadásának járó elismerést kénytelen vagyok megosztani a Padlás és a Könyvtári capriccio között, több okból is. Egyrészt nagyon szeretem a „szobaszínházi” előadásokat, rajongok az ősbemutatókért, szeretem, ha egy darab a mában játszódik – mindez pedig Kiss József darabja mellett szól. Másrészt a Padlást a hazai musical irodalom legjobbjának tartom, rengetegszer láttam már, Radó Denise mégis tudott újat mutatni.
A virtuális díjazottaknak ezúton nem elsősorban gratulálni szeretnék, hanem a köszönetemet kifejezni, hogy Színházat csinálnak Szolnokon.
És remélem, ez így lesz jövőre is. Amire a 2016-17-es évadterv ad is némi reményt. Az Anconai szerelmeseket többször láttam a fővárosi Radnótiban, sőt DVD-n is őrzöm, így kíváncsi vagyok, hogy Molnár László vezényletével mit hoznak ki belőle a szolnokiak szeptember végétől. A Vidám kísértet mintha ment volna már Szolnokon, de Gombos Judit főszereplése és Kiss József rendezése miatt nem lehet kétséges, hogy várom az október elejét. G. B. Show Szent Johannája leginkább Babarczy László rendezése miatt ígérkezik izgalmasnak, miként a Kőszívű ember fiai is, amit Csiszár Imre állít majd színpadra a Szigligetiben. Radó Denise ismét zenés darabot dirigálhat, így nem lehet kétséges, hogy különleges My Fair Ladyt látunk majd. Heltai Naftalinjának, a Szín-Mű-Hely izgalmas Mikvéjének épp úgy örülök, mint a bérleten kívüli Süsü, a sárkánynak, amit Jankovics Anna színésznő rendez jövőre.
Tegnap utoljára gördült le a függöny az idei évadban a Szigligeti színpadán. Ami azt jelenti, hogy majdnem négy hónapot kell várnunk a következő bemutatóra. Öröm az ürömben, hogy a függöny felgördülésére valamivel kevesebbet, hiszen a Hello Dollyt szeptember 3-án ismét láthatja a közönség, 5-én pedig ezzel indul Budapesten a Vidéki Színházak Fesztiválja. De az évadzárón elhangzottak alapján a Padlás, a Furcsa pár és a Svejk is látható lesz a 2016-17-es évadban.
